A huszonhatodik nap pesten- Útban anyuhoz napja 2008.nov.02
A kelés nagyon rossz volt Mostoha fater telefonjára ébredtem, nem ez volt a baj, de nem aludtam 1 órát sem összesen, aztán hívtam tesómékat, hogy-hogy legyen a napunk, meg az indulás. Sikerült kb. 1 órát nyernem még amit pihenéssel tölthettem mert abba maradtunk, hogy értem jönnek. Mikor meg jöttek gyorsan össze kaptam magamat, meg reggeliztem a maradék palacsintámat. A Pólus Centernél meg vettük Anyunak a virágot, nem volt drága, de nagyon kis aranyos virág. Sógor nagyon jól vezet, már nem stresszel a forgalomba, le győzte a rutinnal azt ami korábban nem ment annyira neki. Gyorsan le is értünk. Jó volt látni a két gézengúz rosszaságot. Brútusz és Szindy is nagyon örült nekem. A házban nagyon meg lepődtünk, ennyire szerintem még nem voltunk sokkosak hugimmal. Nem találtuk Anyut pedig az kivan csukva hogy elmegy pletyózni, vagy csak sétálni, hosszas keresés, közepette már éppen telefonáltam amikor meg találtuk. Nagy kő esett le a szívemről, meg húgoméról is mert nagyon meg ijedtünk. Hugimmal úgy döntöttünk, haza hozzuk hozzám Anyut, és majd nálam lesz a Bundikám mellet. Kicsit össze pakoltuk a motyónkat, aztán jöttünk vissza pestre, nagyon nehéz volt ott hagyni a két rosszaságot, a szívem szakadt bele, de tudom Mostoha fater vigyáz rájuk. Sógoréknál ebédeltünk egy finomat, azt mondták nagyon olcsó ebéd mert fejenként csak száz valahány forint, de jó volt az a párizsis lecsó nekem nagyon ízlett mert a családommal fogyasztottam el. Meg kínáltak valami száraz kekszszerű sütivel is ami szintén nagyon finom volt, aztán el hoztak haza. Kaptam tőlük is egy kis el látmányt. Este vacsiztam egy jó kis levest meg pirítóst, ki írtam pár filmet a dvd-re, csevegtem a barátaimmal majd a törpökre jól el aludtam.
