macicsajt81

2009.feb.22. Szia blog! Megint eltelt egy párnap, és újra itt írok neked. Akkor kezdjük a fontos dátumokkal megint amit ki emelnék az legyen Február 10. ekkor kaptam az első érdeklődő levelet Beátától aztán Valentin nap, Február 14.-e ez egy igazán érdekes nap volt. Miért is? Hát eléggé mozgalmas egy nap volt kezdődött a napom Apuéknál, hiszen nekem a feladatom a költözésnél nem más volt mint Majára vigyázni. A többiek intézték a pakolást, ebédre finom rakott krumpli volt. Majd délután haza vergődtünk öcsivel mindenki ment haza készülődni az estére. Én szokás szerinte szombati randi magammal programomba habfürdőzés közben netezgettem. Ekkor beszéltem Digivel aki kicsit maga alatt volt. Erre mi is a megoldás? Igen a kutyaharapás szóval el is szaladtam szó szerint szaladtam, egy üveg rumért meg hozzávaló alma levet, egy doboz cigit a soha nem lehet tudni alapon és öngyufát meg rágót. Hát a pia felét be nyakaltuk. Majd éjfélre lemásztunk a törzs helyünkre, mert „Te leszel a díszvendége A szokásos esti bálnak hol a legszebb csajok várnak”. Hát mit mondjak Öcsin érződött, hogy fáradt, Digin meg az, hogy még mindig ki van bukva a csaj miatt. Én éltem a lehetőségeimmel és káros szenvedélynek hódolva elnyomtam vagy 2száll cigit. Reggel elhagytuk a szórakozó helyet és a négyes fogat beült egy GYROS-ra a körúton, majd haza vánszorogtunk. Február 15. este érkezett meg a levél ami kicsit bizonytalanná tett, igen válaszolt Bea idézem „Van benned valami megfejthetetlen őrültség ;-) ” örültem ennek a levélnek hiszen ez azt jelenti mégsem hiába gépeltem annyit. A levelébe röviden az volt, valamikor akár találkozhatnánk is. Február 17.én jött az újabb levele melyben a szombat és a vasárnap szerepelt, de a cél amit kitaláltam tetszett neki. Február 18. utolsó séta Öcsivel a Margitszigeten, ugyanis másnap közölte vele a dokija le kell állni pedig hétfőről szerdára leadott 1kg-t azaz egy kilógrammot. A csütörtöki séta magányosan telt, nem is mentem ki a szigetre elég volt. Kell egy kis pihenés nekem is ezért csak a melóból sétáltam haza meg kimentem a ligetbe. Elérkeztünk Február 19.-e ami nem más mint a mindig is várt pénteki nap. Igen mindig vártam a pénteket világ életembe a Péntek volt az a nap, amire azt mondom az én napom. Mert ha péntek van akkor jön a két na szabadság, két nap amikor élhetsz. Késő éjjel jött egy SMS igen nem @mail hanem SMS, hogy akkor szombaton találkozzunk. Éreztem a szívem kiszakad és be is zárja magát. Ami bosszantó, hogy mikor nincs egy SMS-nyi a telefonon pont ilyenkor. Éjfél felé eszembe jutott van egy vodafone-os számom is és azon van annyi,szóval küldetem arról. Február 21.-e korán kelés és készülődés, zuhany, haj mosás, fogmosás, borotválkozás villannyal majd sima borotvával. Mikor ez megvolt utána ez kis tötyörgés majd rohanás át nagyiékhoz, hiszen szólni kellene nekik, hogy lehet, nem megyek a családi ebédre, mert találkozóm van. Vettem útközbe feltöltő kártyát is és Nagyiéknál feltöltöttem, és konstatáltam igen szombaton van családi ebéd… Mindegy puszi rohanás, mert át kell érnem 10re a Móriczra. Kicsit korábban érkeztem, ahogy ezt illik, Bea is korábban érkezett picivel és fantasztikusan nézet ki. Felmentünk gyalog a Citadellához, ami gyönyörű volt a sok hótól, és sajnos a hó a gyenge pontom akkor hiába öltözöm fel elegánsan a gyerek elő tör. Csináltam is egy hó angyalt neki, úgy tűnt jól érezte magát, mert sokat mosolygott, majd át sétáltunk a Budai Várba is. Innét már busszal mentünk vissza a K. Dezsőre. Itt gyors búcsú volt mert egyik buszról át ugrott a másikra. Abba maradtunk telefonon majd ír levelet. Mivel az idő még gyermek volt szóltam Apunak, hogy mégis csak megyek nagyiékhoz ebédre. Nagyi mondta programozzam már be a TV-kapcsolót amit karácsonyra adtam, mert Öcsi nem mert, erre most nem írok semmit , kb. 3perc alatt be is hangolta magát a TV-re. Az ebéd csúcs jó volt, majd indulás haza a motyóval amit kaptam. Itthon nyakaltam a rumból estére egy kicsi, azt tudtam Öcsi nem jön este, mert nincs kedve. Aztán meg kiderült Digi sem jön, mert fáj a torka és beteg. Hát le mentem egyedül 23:00-ra, de minek is… hiszen éjfélre szoktunk menni. Borzalmas istenemre mondom, inkább egy klasszikus szimfonikus koncertre mentem volna, mert ez a B. Zoltán hát… had ne mondjam milyen énekes, operába ott van de a popzenét inkább ne… A buli egész jó volt aztán 1felé éreztem a tudatom beomlik. Össze roppan és abból baj lesz ha tömegbe vagyok így elbúcsúztam Ivántól meg Utcsótól és elindultam haza gyalog az éjszakába. Aminek így sem volt jó vége hiszen el nyomtam több mint 1doboz cigit és elég sokat töprengtem a felüljárón hogy merre is hagyjam el. Végül úgy döntöttem a hosszabb utat választom. Könnyektől elmosott világként érkeztem haza, mert tudatomat el uralta a félelem és a rettegés a mi van ha lesz valami majd. Egy barátén próbált életet verni pici koponyámba. Nagyon kedves tőle így vissza gondolva igaza van pánik beteg vagyok, mert attól félek mi lesz ha megszeretek valakit és nem tudok elmenekülni amikor egyedül kell lennem. Majd elbúcsúztam, fel tettem egy 35perces relaxációs anyagot, ami a tiszta tudathoz segíti az ember. Jelentem sikeres volt, mert most nem vergődöm azon mi lesz majd. A mosott ruhák megszáradnak majd, leviszem a műanyag flakonokat a szelektívbe, majd át sétálok a ligetbe és séta közben eltolok 1-2 száll cigit. Utána haza jövök és ha írt akkor boldog leszek ha nem akkor tudni fogom, igen elszúrtam azzal, hogy engedtem a gyerek énemet is érvényesülni, de nem vesztem el mert csak azt veszthetem el ami az enyém. Mára ennyi mentem.