Az első délután – a felkavaró 2008.okt.07
Reggel felkeltem, mint mindig, ebbe semmi extra. Szokásos napi rutin feladatok, meg tölteni a bögrét finom teával, berakni a mikroba, és amíg melegszik addig kis dolog, kézmosás , majd amíg picit hűl feltörni a hűtőszekrényt valami reggelinek valóért. A konyhából bonyolult hadműveletek árán, de sikerült ki menni a hűtőkamrába (át a wc-n) és meg szereztem a reggelinek való párizsit. Ezt persze az ablakon át ülve bekukucskáló kutyám és a lábainál kucorgó másik kapta meg, így a reggeli lekváros diós tészta lett. Még anno anyu tette el nagyon finom azt hiszem szilva lekvár. A reggeli nek nevezendő élelmiszer csomaggal át verekedtem magam az előszobán, és be vettem magam a főhadiszállásomra ami egy ülőgarnitúrából ki alakított média bázis. A rengeteg kijelzők leg nagyobbikán (TV) a magyar népmesék mentek látástól mikulásig. A kisebbik képernyőn pedig a rengeteg karakter, mint most is. Reggeli közben barátommal msn-ezgetek (fú ez de magyartalan), illetve a barátaimmal az egyik csetszobába. Ahogy ilyenkor lenni szokott bár nem is mert még csak pár napja. el kezdtünk pókerezni , de csak úgy be regeltünk az ingyen játékra.
Jött a változás, a mindent felforgató. Nem semmi tornádó vagy szélvihar. Feltűnt egy régi ismerős, aki mondhatni, amikor felbukkan mindig meg kavarodik az életem. Igen egy lányról van szó az ő nevét sem árulom el de nagyon kedvelem, és érzelmileg is sok mindent össze vissza kuszált eddigi is. Elég jól elbeszélgettem vele is meg a többiekkel is, amikor ki derült szintén mentálhigiéniás problémája van ő is neten kártyázik, oldal nevet azért nem írok, mert az reklám lenne, és ez rólam szól most nem a reklámokról.
Miután vele beszéltem kb. 30perc telt el már csörgött is a mobilom. „ ha szól a mobilom hát rögtön ki nyomom” sá lá lá lá… na nem. Mint az őrült tv hang némít, egy barátságos pasi hang keresent a az XYZ kft-től és érdeklődöt, hogy a ASDHK hoz be adott állás keresési jelentkezésem éle még. Természetesen igen, még érdekel, mikor, és hol kellene meg jelennem. Abba maradtunk hogy Szerda 12:00 bp. V.ker. ##### utca ## akivel kell beszélnem QWER és a telefon száma ha bármi közbe jön #####. Ezt gyorsan el újságoltam mindenkinek.
Fejtörés… hopp pácska van, hogyan jutok fel. Szerencsére Apu( ez egy olyan fedőnév ami minden normális családba megvan szerencsére), felhívtam mondtam neki mi van mondta jó-jó akkor nemsokára értem jön addigra csomagoljak össze.
Kártyáztam kicsit, és ki vittem a kutyákat játszani a kertbe, közbe csomagoltam össze magamat, vissza pestre. Csak azt ami fontos ami nem kell ruha az marad lent, telefon töltők, a fényképező, nintendo, notebook. Amikor apu meg jött gép kilő gyorsan, mondom merre , kicsit később csörög, nem találja, mondom vissza a buszmegállóhoz, kimegyek érte. Kifelé menet hívom a kutyákat, semmi mondom játszanak a kertbe. Aha meg azt ahogy elképzeltem, megyek felfelé az utcán azon a szép hosszú emelkedős utcán, hát félúton kit látok? Igen csöpp kutyám sandítana a házhoz a fák árnyékába, rá kapált amikor rászóltam meg indult a ház felé, másodikra már jött szépen hozzám. Szép menetvolt fel sétálni vele a buszmegállóhoz, a nyakörvénél fogva meg vissza… aztán a másikat is vadászhattam be a szomszéd kertből, csak tudnám hogy mentek át. Mindegy szedtünk pár tököt a kertben és a nagy sietségembe a telefon 2gb-s micro SD kártyáját jól ott felejtettem. Az autóval viszonylag hamar fent voltunk pesten, és mostoha anyu is egész hamar oda ét a megbeszélt talihelyre. A vacsora finom grill csirke volt meg sajt, meg kenyérrel és savanyúságokkal, hát jól befaltam három lábat kapásból, meg kis mellét is, erre pár falat kókuszos csoki, egy pohár finom bor,párpohár víz és ananász lé. Nem kell mondanom hamar el is álmosodtam.
