macicsajt81

2009.Május.1. Egy szóra várok. Szia, kicsi blogom. Igen tudom nagyon elfeledkeztem rólad, ami nem igaz, mert akartam posztolni, de valahogy nem volt hozzá erőm. Közel egy hónapja nem írtam semmit, ami nem azt jelenti nem történt volna velem semmi. Sajna dátumok most nem ugranak be így nem fogok datálni :(, majd talán máskor vagy megpróbálom… Lényeg a lényeg mostanában se lettem normálisabb, mint voltam. Vásároltam görkorit, foci labdát. A laszti azért kellet, mert a régi egy úgymond foci alkalmával erőteljesen megrongálódott és a kis fekete gumilabda kibújt az őt ölelő hatszögletű takaró lemezek alól. Görkorit meg azért vettem 1 mert Beátának van 2 Digi-nek is van. Most már van nekem is. Az első görkoris napon a Városligetbe gurultunk egy nagy kört ahol mókás kedvű fickók ki kiabáltak nekem „jó a segged baby” amit sajnos én bóknak veszek bárkitől is jöjjön. A második alkalommal úgy terveztük ismét Digi-vel, hogy egy Budakalász-Szentendre nem nagy kaland simán letoljuk munka után. Hát nem így lett a pomázi leágazásig (benzinkútig) jutottunk csak el. Hozzá kell azt tenni 1db biciklis lámpával. Szóval eléggé bátran álltunk ehhez a témához. Sebaj, majd 3. alkalommal végképp őrülten és ugye görkori tudás alapon sincs neki vágtunk verőfényes délelőtt egy Budakalász-Szentendre távnak. Hát mit mondjak, rosszat nem akarok mondani, de Digi perecelt egy párat. Szerinte a kerekek miatt szerintem sokkal inkább a rosszul felcsatolt cipői miatt. Szóval szegény párszor oda csapta magát, ez egy ilyen dolog, aki még ne eset soha az majd fog, hiszen az ember a hibákból tanul vagy olyan, mint én és már csak azért sem. Azért ügyelünk magunkra, mert vettünk térd, könyök, csukló védő szettet biztos, ami ziher alapon. A pomázi leágazás után valami iszonyat az út… kb. 10évvel ezelőtti ilyen pocsék volt most sem változott. Szentendrénél át kell menni az út alat a patakon, hát mire felértünk a másik oldalt Digi fékje ki kattant. Persze szerszám nálunk egy darab se, de két kedves öreg bringás ki mentett a bajból, mert kölcsönöztek inbuszkulcsokat, gyorsan meg szereltem neki. Persze ekkor már Digi lenyúlta a cipőmet, amit a hátizsákomba vittem magammal, mert ő nem töri már jobban össze magát. Közöltem vele ki megyek Szentendrére, ha akar haza mehet, de nem ki battyogott Szentendrére meg vissza. Visszafelé kiderült teljesen tükör síma bicikli útvana a parton. Szentendrén a fagyi még most is csúcs szuper, bár a bukdácsoló pláza cicák mókásak az 5centis sarokkal a töltésen, főleg hogy én ugyanott görkoriba minden probléma nélkül felsétáltam a lépcsőn meg le. Sajna az óta Digi-vel nem voltunk görkorizni. Ucsó-val is voltam bulizni, meg Öcskössel is, és voltam persze a party király Ivánnal is. Ezen idő alatt 2szer dobtam le a hajamat egyszer rövidre aztán meg kopaszra, hátha a sok hatására kapok egy szót, de nem vált be ez sem. Csak annyit értem el közölte „nem szeretem a kopaszokat és a borostát” villanyborotvával nehéz nem borostásodni. Főleg úgy, hogy még apámnak is csak 3nap alatt lesz annyi, mint nekem 8óra elteltével. Azért jó volt vele korizni, de közölte ő száműzi vissza a padlásra a 8kerekű borzalmat, pedig vitten neki is védő szerelést, és igyekeztem nagyon vigyázni rá. Azóta nem nagyon voltam bulizni sem. Öcsivel és Digivel felavattuk az új labdát és szerencsétlen cipőmet is kivégeztük, ugyanis a jobbik fele csúnyán kinyílt. Viszont így felmehet a cipőfára, de minek mennék oda egyedül, hiszen buta amerikai hagyomány ez a cipődobálás. Valami olyasmi az értelme, hogy vissza akarsz térni egyszer vele oda vagy valami hasonló romantikus balgaság. Digi-vel voltunk 3 Geocaching koordinátán, hát sajna semmit nem találtunk meg :( ez egy kicsit elvette a kedvem meg az, hogy úgy volt eredetileg vesz kerekeket és görizünk. Én persze igyekszem minél többet gurulni, igaz a lábaim nagyon megviseli, de így láttam meg a városba a hajléktalan elefántokat. Sajnos mostanában visszatértek a rémes álmaim, amik mindig kicsit változnak, már van bennük újra kezdési lehetőség, ami valami olyasmit jelent, hogy túlléptem, és mint szabad ember kezdhetek valamit, de azt is jelenti számomra egyedül maradtam. Egyre stresszesebb vagyok, ami nem lenne nagy gond, ha elég lenne a zene és a mozgás ahhoz, hogy ki adjam magamból azt, ami kiváltja. Ezért van az, hogy csak egy szóra várok, egyetlen egyre, ami hozhat fagyhalált és fortyogó láva folyamot. Addig meg próbálkozom én is akár csak a pici bársonyfülű nyuszi valódivá válni, csak félek, túl modern vagyok ahhoz és én is eltűnök a többi játékkal. Ideje összeszednem magamat ki találni mit akarok ma csinálni, hogy ki eresszem, a bennem lakó fenevadat vagy legalább megszelídítsem kicsit, bár Kövi Szabolcs gyönyörű relax anyagai sokat segítenek, de még ez is kevés. Most macicsajt81/barika81-ből azt hiszem egy időre elég lesz.