macicsajt81

November 19. Szomorúan Van mikor az ember nem akar fel kellni mert tudja ez egy rossz nap kezdete. Valami ilyen volt az enyém is. Nem akartam, a éjjszaka után már nem akartam ki nyitni a szememet, mert volt egy olyan pillanat amire azt mondom igen ezért érdemes élni. amikor átölelve elaludtunk és nem kellet volna többet felkelnünk, nem vártuk a reggelt. Sajnos az idő nem állt meg és el jött a reggel ami mindig nehezen megy. Pedig igyekszem úgy kelteni ahogyan én szeretném, hogy keltsenek. Persze minden akaratom, kedvességem ellenére az ő szemébe ez már nem így néz ki. Nem tudok változtatni dolgokon, akarok és nehezen megy. Angyal akarok lenni sokkal inkább mint halandó ember. Különleges aki képes csodákra, de nem megy, nem tudok varázsolni már. Hiába van éjjel melletem, nem tudok olyan csodát tenni mint nyáron, amikor elvittem csavarogni, vagy próbáltam tanítani korizni. Nem tudok olyan lopott csókot addni neki mint akkor nyíregyházán. Ezektől szenvedek, akár csak a félelemtől, hogy mikor tesznek ki mert késtem, hogy veszekedni fog velem mert most nem tudom meg lepni. De a legjobban attól félek amikor idő kell... az emberek lassan meg tanúlták, hogy az idő kell fogalma az esetek többségében egyet jelent. Nem szeretem, halandó vagyok és alig van időm, 28éves vagyok és nem értem el semmi egetverőt. nem váltottam meg a világot, nem szereztem hírnevet, csak kereszteket. Ezen kívűl van még pár dolog amit nem szeretek. Az is ilyen, hogy van bennem egy makacs vadállat aki elvesz tőlem mindent, mert irányít engedi a bárány bőrt viszont ott lapul mögötte és csak azt várja mikor ronthat elő. Miatta kelletek az úgynevezett fiús bulik, a fárasztó göri túrák a városba, és az úgynevezett flörtök. Mert amíg le tudom kötni azt aki bennem van és a kitörésre vár addig van élete annak az embernek aki vagyok. Aki képes sírni egy mese megható részén, akinek össze szorúl a gyomra a másik vizsgája miatt. Persze ehez kellenek láncok is, nem is akár milyenek olyanok amiket nem nagyon tud eltépni. Ilyen egy nyaklánc, egy medál, egy ölelés, igen ez a leg erősebb lánc. Az ölelés amikor hallod a másik szívének dobogását. Ez ami mindig meg tudta fékezni az én rossz énemet. Nem keresek feloldozást, hiszen az azt jelentené bűnös vagyok. Csak egy bűnöm van Szeretem őt jobban mint hinné fontosabb mint hinné. Persze ő ezt nem kéri tőlem, és nem is várom el tőle. Amikor jó paszban van csodát tesz velem és akkor én is képes vagyok szárnyra kapni őt. Mostanában viszont nem akarja, vagy inkább csak nem megy neki, sok a gondja amit nem tudok, vagy csak nem oldhatok meg. Jelige ő meg tud állni a saját lábán, ebbe nem is kételkedem, de minek amikor itt vagyok, hogy válltváll vetve segítsük a másikat. Most csak azt tudom neki kell párnap én meg félek, mert én is meg állok a saját lábamon és mert azt hiszi pár sor amit másnak írtam már azt jelenti meg csalom:( .Soha nem tettem még olyannal sem aki megérdemelte volna, nem hogy azzal tegyek ilyet akivel le akarom/akartam élni az életem. Jöhet a H1N1 nincs félni valóm ha velem van úgyis leküzdöm, ha nem talán jobb is ha megpatkolok és a gyógyszergyárak hírvivője leszek...