macicsajt81

2009-09-29 El mult egy éjjel és semmi nem lett jobb, semmi nem változot, vagyis de rosszabb lett minden. Gábornál aludtam, aki adott vacsorát, meg mellé teát csak egy valamit nem tudott adni. Amit csak egy ember tudcsak viszont neki már nem kellek soha többet, és nem láthatom, nem érezhetem. Egész éjjel viszont velem volt a lidércem ismét, a hideg ölelésével ami fáj, és a fojtogató érzéssel, hogy akar tőlem valamit. Nem túrt ki a testemből, pedig jobb lenne mert akkor szabadon mehetnék, és ott lehetnék, vigyázhatnékrá. Szenvednék mikor mással látnám, de ott lehetnék a közelébe amit a testembe zárva nem tehetek meg. Felhívott és a segítségemet kérte, egy papír egy fontos irat meg találásában. Meg találta mert kereste, és segítenék neki mindenbe cipelném a terheit. Elő teremtenék neki bármit, ha kell meghalok érte, bár ezt már meg tettem. Meghaltam akkor ott abba a szobában, abban a percben amikor beléptünk. Nincs többé LEÓ már csak Csaba van és akti gyűlölök Attila. Senki más nem maradt ebbe a történetbe. Nincs többé bizalom, se öröm, csak harag, gyűlölet. Már nem tudom megvédeni, csak azzal ha nem keresem, ha nem hívom, ha nem írok neki, és ezzel a saját síromat ásom nap mint nap. Nem akarok többé szeretni, mert akit szeretek azt elmarom magamtól, és utánna fáj, pedig én csináltam.