Nov 22. csoda hogy élek. Ezt most komolyan kell érteni nem a lelkem haltmeg majdnem hanem én is, úgy ahogy vagyok. Tényleg csoda szerinte, valaki vagy nagyon szeret fent és azt akarja rendbe jöjjön az életem vagy nagyon, de nagyon utál! Most én az utóbbira tippelnék ha választanom kellene. Valamikor éjjfél után feküdtem le és csak 1körűl aludtam el akkor se sokat mert 3kor már fent voltam. Napok óta nem tudok aludni most tartok összesen 4-5 óránál. Elment és nincs melletem és éjjel nem hallom az édes nyünyörgését, a szuszákolását, nem mocorog és nem rántja le a takarót. Máshol alszik és az is lehet mással. Ez emészt, hogy nem velem van, hogy nem tudom húzni az álmaim felé. Nekem nem luxus lakosztály kell és nem egy Mustang GT. Az én álmom ennél sokkal merészebb, mert én olyat álmodok amit a realitás szül. Látni akarom a tenger partott a párommal a barátommal amire ép elméjű ember nem, de én azt mondom a családommal. Akarok egy első emeleti új építésű lakást amibe a párommal 2012-ben be költözhetek, akarok hozzá egy piros SUZUKI SX4 sedant amivel dolgozni járunk majd, mert a csúnya nagy aranymetál Z350 a garázsban pihen, hogy amikor hétvégén elmegyünk a horvát tengerpartra akkor 3óra alatt ott legyünk. Ezek mellet fut mint a kis őrűlt a válalkozás ami csak ontja a pénzt és a munka helyemre időben bevisz a párom, de 7 végén ennyém a volán. Olyankor sikít a kerék dübörögnek a lovak a motorház alatt és a combomba mar a kanyarban mert fél hogy kisodródunk. Ezeket az álmokat majdnem elveszítettem. Pár óra alvás és cica dögönyözés után kimentem budára nem tudom hogyan és hova, csak felszáltam a buszokra és ott voltam a világ végén... Lehet akkor nem kellet volna ennyi erő ami bennem van ami azon küzd, hogy húzzak segítsek, teremtsek. Akkor ott önző lehettem volna amikor a kisplatós észre sem véve engem tovább hajtott nem tudom milyen volt. nem láttam csak mentem át a zebrán és egyszer csak Bbuuuuummmm . Hirtelen megfájdúlta válam a táska előre lendült és én csak azt éreztem hogy a fejem a földnek csapódik. Sötétvan és csak fexem a földön. Percekig csak ülök a földön szédülök és hányingerem van. Azt sem tudtam ki vagyok és mit keresek ott és hova menjek és mit csináljak. egy telefon szám zúgott a fejembe és annyi hogy bajvan. Felkelek a földről le porolom magamról a leveleket. nem értem a dolgot. Honnan jött és hova lett és miért utál ennyire a sors. Biztonságba akartam magamat érezni, valami olyan helyre akartam menni ahol azt hiszem szeret, ahol ottvan az a valaki aki meg védene. Hívtam de ki volt kapcsolva, nem csodálom. Vasárnap reggel 7 kor nem mindenki van bekapcsolva. Biztos alszikmég, jó neki, bár én is tudnék. Később hívom, még mindig ki van kapcsolva, rossz jel. Nem vagyok mellete nem húzom, hogy szedje össze magát, megint elkésik. Később hívom écs csak annyit tudok mondani "bajvan, bajvan, fel lököt egy kisbusz". Rám parancsol üljek le és várjam meg már a villamoson van. Ő nem tudja nem tudok leűlni mert még fáj, és olyankor szédülök, és félek megint kijön belőlem az ami útközbe is. Várom és látom a lábakat amik be jönnek az épületbe,de egyik sem az övé. Vannak hosszúak, vékonyak, tömzsik, vastagok, sportosak, DE egyiksem olyan "kicsi kurta" lábacska egyiksem cikázik úgy. Aztán egyszer csak jön. Felismerem már amikor belép. Feljön és elszalad melletem. Futnék utánna, de nem tudok mert a lábam is fáj. Felhívom, hogy ne "szedje annyira a kurta lábacskáid mert nem tudok utánnad szaladni".Nem hallgat végig azt mondja várjam meg míg kinyitnak. Akkor már nem érdekelt mennyire fáj, mert ott volt úgy éretem védve vagyok. Nem így van. Meg vettem a szetteket amit anyuéknak szántunk szülinap, névnap, karácsony. Becsomagolta szépen, de tényleg nagyon szépen. Nem beszélt, én beszéltem, de meg sem hallota, vagyha igen nem érdekelte. Talpra áltam, erős vagyok, össze tört egy autó, de itt vagyok nem haltam meg. Ezek nem olyan álmok mint az exeimmel sokkal szebbek, sokkal valóságosabbak, sokkal reálisabbak. Kis lakás van benne kis autóval amit szépen nagyobbra cserélünk és ki adjuk. Mindig elég pénzünk van benne amit étterembe és színházba költünk el. Valahogy az van, neki ez most nem kell, pedig én mindent igyekszem meg tenni. Meglepni amikor rossz paszba van fel szedni a padlóról. Azt szeretném csak, ha rá jönne ő is és én is erős személyiségek vagyunk, de együtt mindenki álmát meg tudjuk valósítani, és tudjuk segíteni a másikat. Én segítek neki időbe beérni, és jobban meg választani mi az ami fontos. Ő segíthetne, hogyan szeressek úgy hogy nem folytom meg vele, hogy adjak teret. Meg tanulnánk bízni a másikban, hiszen amig nem tudunk teljesen megbizni addig sok konfliktus lesz, de gyorsan tanulok. Jó lenne újra mellete ébredni, ha megértené nekem mit jelent Ő. Milyen érzés az amikor elalhatok mellete. Hiányzik, és várnom kell, mert most a türelem tanulása van. Most pocó itt alszik rajtam ami fáj, mert nehéz, de lehet nekem is aludni kellene...