macicsajt81

Dec.17.Zsebre dugot kézzel Csak sétálok a hóban várom a jelet, az ihletet, egy buszt egy, autót, valamit ami be indítja újra azt ami erőtad az élethez... mert most "nem akarok tagja lenni ennek a klubnak"! Keresem az álmaimat, azokat amik régen voltak. Amikre gondolva erősebb voltam mint bárki és bármi, és már nem álmok, azok elúsztak, nincs rózsaszín felhő körülöttem. Vannak célkitűzések, elméleti dátumok amik talán könyebben elérhetővé teszik a célokat. Nem tudom mi a helyes és mi nem az, hiszen nincs helyes és helytelen döntés csak döntések. Amit nem értek, miért mások kapják meg azt amire én vágyom, miért olyanok kapják meg akik nem néznek, nem éreznek csak át gázolnak. Miért az-az egy lány tartja bennem a lelket akit nem ismerek, és miért ő látja csak át ezt az egész káoszt? Támogat, próbálja tartani bennem a lelket, amikor padlón vagyok. Mert én is dolgozom, én is talpon vagyok, és csinálom és próbálom. Ha megbántok valakit bocsánatott kérek, és ha nem is tettem rosszat próbálok a kedvében járni. Ennek ellenére én nem vagyok megértő, és én vagyok az oka annak ha valami baj van. Ki akarok szállni...

Dec.11. Ismét egy csodálatos hét vége... hurrá... gyűlölö. Néha jobb lenne nem felkelni reggel csak úgymaradni. Van egy barátnőm aki nem allszik velem, mert ha ígytesz akkor repülhet az albérletből amit fizet. Légy megértő ok lenyeled a dolgot bár nem érted, de legyen. Ő nem jár veled, ez is egy újabb tőr a szívedbe, és a lelkedbe. A barátaid nem érnek rá egy közös programra dirr megint egy tőr ami csak forog benned. Ő sem ér rá veled találkozni, pedig úgy volt, de neki más dolga van. A munka helyeden is lecsesznek mindenért hiába küzdesz, ez is csak egy tőr benned. Ezek után már nincs kedved befűteni sem a lakásba, sőt igazándiból semmihez sem, csak sírnál, de nem teheted erősnek kell lenned, mert te még harcolsz te még hiszel, és közben belehalsz....

Dec-02. Kicsim névnapja. A mai napról nem tudok sokmindent mondani, de a tegnap az jó volt. Este meg beszéltük telefonon mi is lesz, és jó volt hallani a hangját. Nagyon sokat beszéltünk nagyon édes volt, sokszor el hangzott a bűvös szó ami mindennél jobban esik egy szerelmes szívnek. röviden hiretelen ennyi

A SZERELEM … …Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem a pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán … … Megtanítottál szeretni, megtanítottál, hogy merjek bolondnak lenni – megtanítottál adni, és elfogadni, megtanítottál szenvedni és boldognak lenni. Bennem élsz és benned élek… Ami egymás nélkül marad belőlünk, az már csak az enyészeté… SZERETLEK!!! … Te vagy a reggel, az ébredés perce Te vagy az este, a nyugalom csendje Te vagy az éj, a szerelem teste Te légy mindig az életem szerelme! ... Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele. Minden percben csak őt kívánod … ... Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, hogy rábíznád az életed. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak szorítja a kezed…Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, - mégis boldog vagy!... ... És a szerelem, ahogy tanít idő, s tapasztalat, egyre szebb lesz és titokzatosabb …”

Nov 22. csoda hogy élek. Ezt most komolyan kell érteni nem a lelkem haltmeg majdnem hanem én is, úgy ahogy vagyok. Tényleg csoda szerinte, valaki vagy nagyon szeret fent és azt akarja rendbe jöjjön az életem vagy nagyon, de nagyon utál! Most én az utóbbira tippelnék ha választanom kellene. Valamikor éjjfél után feküdtem le és csak 1körűl aludtam el akkor se sokat mert 3kor már fent voltam. Napok óta nem tudok aludni most tartok összesen 4-5 óránál. Elment és nincs melletem és éjjel nem hallom az édes nyünyörgését, a szuszákolását, nem mocorog és nem rántja le a takarót. Máshol alszik és az is lehet mással. Ez emészt, hogy nem velem van, hogy nem tudom húzni az álmaim felé. Nekem nem luxus lakosztály kell és nem egy Mustang GT. Az én álmom ennél sokkal merészebb, mert én olyat álmodok amit a realitás szül. Látni akarom a tenger partott a párommal a barátommal amire ép elméjű ember nem, de én azt mondom a családommal. Akarok egy első emeleti új építésű lakást amibe a párommal 2012-ben be költözhetek, akarok hozzá egy piros SUZUKI SX4 sedant amivel dolgozni járunk majd, mert a csúnya nagy aranymetál Z350 a garázsban pihen, hogy amikor hétvégén elmegyünk a horvát tengerpartra akkor 3óra alatt ott legyünk. Ezek mellet fut mint a kis őrűlt a válalkozás ami csak ontja a pénzt és a munka helyemre időben bevisz a párom, de 7 végén ennyém a volán. Olyankor sikít a kerék dübörögnek a lovak a motorház alatt és a combomba mar a kanyarban mert fél hogy kisodródunk. Ezeket az álmokat majdnem elveszítettem. Pár óra alvás és cica dögönyözés után kimentem budára nem tudom hogyan és hova, csak felszáltam a buszokra és ott voltam a világ végén... Lehet akkor nem kellet volna ennyi erő ami bennem van ami azon küzd, hogy húzzak segítsek, teremtsek. Akkor ott önző lehettem volna amikor a kisplatós észre sem véve engem tovább hajtott nem tudom milyen volt. nem láttam csak mentem át a zebrán és egyszer csak Bbuuuuummmm . Hirtelen megfájdúlta válam a táska előre lendült és én csak azt éreztem hogy a fejem a földnek csapódik. Sötétvan és csak fexem a földön. Percekig csak ülök a földön szédülök és hányingerem van. Azt sem tudtam ki vagyok és mit keresek ott és hova menjek és mit csináljak. egy telefon szám zúgott a fejembe és annyi hogy bajvan. Felkelek a földről le porolom magamról a leveleket. nem értem a dolgot. Honnan jött és hova lett és miért utál ennyire a sors. Biztonságba akartam magamat érezni, valami olyan helyre akartam menni ahol azt hiszem szeret, ahol ottvan az a valaki aki meg védene. Hívtam de ki volt kapcsolva, nem csodálom. Vasárnap reggel 7 kor nem mindenki van bekapcsolva. Biztos alszikmég, jó neki, bár én is tudnék. Később hívom, még mindig ki van kapcsolva, rossz jel. Nem vagyok mellete nem húzom, hogy szedje össze magát, megint elkésik. Később hívom écs csak annyit tudok mondani "bajvan, bajvan, fel lököt egy kisbusz". Rám parancsol üljek le és várjam meg már a villamoson van. Ő nem tudja nem tudok leűlni mert még fáj, és olyankor szédülök, és félek megint kijön belőlem az ami útközbe is. Várom és látom a lábakat amik be jönnek az épületbe,de egyik sem az övé. Vannak hosszúak, vékonyak, tömzsik, vastagok, sportosak, DE egyiksem olyan "kicsi kurta" lábacska egyiksem cikázik úgy. Aztán egyszer csak jön. Felismerem már amikor belép. Feljön és elszalad melletem. Futnék utánna, de nem tudok mert a lábam is fáj. Felhívom, hogy ne "szedje annyira a kurta lábacskáid mert nem tudok utánnad szaladni".Nem hallgat végig azt mondja várjam meg míg kinyitnak. Akkor már nem érdekelt mennyire fáj, mert ott volt úgy éretem védve vagyok. Nem így van. Meg vettem a szetteket amit anyuéknak szántunk szülinap, névnap, karácsony. Becsomagolta szépen, de tényleg nagyon szépen. Nem beszélt, én beszéltem, de meg sem hallota, vagyha igen nem érdekelte. Talpra áltam, erős vagyok, össze tört egy autó, de itt vagyok nem haltam meg. Ezek nem olyan álmok mint az exeimmel sokkal szebbek, sokkal valóságosabbak, sokkal reálisabbak. Kis lakás van benne kis autóval amit szépen nagyobbra cserélünk és ki adjuk. Mindig elég pénzünk van benne amit étterembe és színházba költünk el. Valahogy az van, neki ez most nem kell, pedig én mindent igyekszem meg tenni. Meglepni amikor rossz paszba van fel szedni a padlóról. Azt szeretném csak, ha rá jönne ő is és én is erős személyiségek vagyunk, de együtt mindenki álmát meg tudjuk valósítani, és tudjuk segíteni a másikat. Én segítek neki időbe beérni, és jobban meg választani mi az ami fontos. Ő segíthetne, hogyan szeressek úgy hogy nem folytom meg vele, hogy adjak teret. Meg tanulnánk bízni a másikban, hiszen amig nem tudunk teljesen megbizni addig sok konfliktus lesz, de gyorsan tanulok. Jó lenne újra mellete ébredni, ha megértené nekem mit jelent Ő. Milyen érzés az amikor elalhatok mellete. Hiányzik, és várnom kell, mert most a türelem tanulása van. Most pocó itt alszik rajtam ami fáj, mert nehéz, de lehet nekem is aludni kellene...

Volt egyszer egy fiú aki félt mert már megégette magát.tönkre ment egy szerelembe. Mégis egy meleg augusztusi nap ismét nyitott egy lánynak a ablakot az életébe. Amiből addigra már rég kizárta a szerelmet, a rajongást, a hiányt. De ez a lány be jutott a vastag falakon, át a fiú álltal felépített határokon. Nem tudta mit tesz, félt mert tudta fájni fog, akár csak a lány. Ellenezték a dolgot küzdöttek saját magukkal, de végül fel adták a küzdelmet és kaptak egy csodát. A fiú ismét szerelmes lett, feltört szíve vulkánja és ismét lázban ég, nem tudta hogy ezzel megpecsételi a sorsát. A szerelem ami neki jutott nem csak boldogságbol áll hanem szenvedésből, fájdalomból, kompromiszumból. Vállalta mert úgy érezte itt az igazi az a lány aki feledteti vele a rosszat, akivel boldogan él amíg meg nem hal. Mamár a fiú ismét a halált várja, tönkre tett egy csodát ami pont az életét adta. Nem bírt meg lenni a lány nélkül. Hogy milyen volt a fiú? Nem volt szép, sem okos, néha vicces és bolondos, nem az a pasi aki ha megáll csajok zsongják körül. Csak egy dologhoz értet szeretni tudott csak, és rajongani. Azt hitte képes csodát tenni képes segíteni egy másik embernek, azt hitte legyőzeti az életett a lány mellet. Aztán jöttek a gondok. A lány életébe újabb változás jött a fiú nem értette, de segíteni akart, mindent meg tettvolna a lányért. Még mindig nagyon szereti a lányt és vágyikrá szüksége van a lányra és nem tudja miért csak ez a lány az aki vígasszal és megnyugvással tudja eltölteni háborgó lelkét. Aztán újabb gondok jöttek a fiú életébe, egyre többször késett el a munka helyéről. Próbálta meg értettni a lánnyal, hogy segítsen neki, hiszen a lány is folyton késik. Hiába nem változott ez meg. Aztán jött egy nagyon nagy változás a lány el költözött és a fiú szíve bele szakadt. Azóta is éjjszakánként titokban sír mert fél. Fél a lány miat aki az ő szerelme, aki ha mások szemébe nem is az övébe csodaszép, és a fiút nem is érdekli már más. Presze a lány ezt nem így látja mert egyre többször veszekszik vitázik a fiúval. A lánynak egyre több a baja, vizsgák és a munka helyén is megválltozott pár dolog. Eközben a fiú szenved nem mutatja a lánynak, de meg betegedett újra. Már nem csak a lányért fáj a szíve, hanem bent is baj van. Újra szúr, és fáj neki, hiába öleli magához a lányt éjjel, a lány nem érti meg, el tolja. Nem veszi észre hogy a fiú aki a párjának tartja néha az életéért küzd. A fiú nem lehet beteg, nem pihenhet, meg kell őriznie a munkáját. Neki családja van, van egy párja és egy cicája. A lány nem így látja azt tudja hogy 10,5-12órát dolgozik míg a fiú csak 8at. A fiú eközben ugyan úgy a lány mellet van. Korán kell csak azért, hogy a lánnyal lehessen, és munka után nem pihen siet haza a cicához, aztán a lányhoz,és ott vár ha kell zárásig. Nem számít az sem ha plusz munka van és esetleg csak 3:30ig alhat. Hiszen azért teszi, hogy a lánynak örömöt szerezzen, hogy ne keljen nélkülöznie, mert a fiúnak már nincs élete, ő családban gondolkozik. Jövőt akar teremteni amit fejben meg is tesz., amit a lány mikor kiborult a munka és egyébb stresz tényezők mellet porá zúz... Észre sem veszi, hogy a fiú haldoklik, pedig a fiúnak szüksége lenne a lány segítségére. Mert éjjel rémálmok gyötrik, nappal a lány bizalmatlansága, pedig a fiú fogadalmat tett a lánynak két életre, és a lány annyának örökre. A cica bezzeg tudja hogy baj van, bújik és próbálja meggyógyítani a fiút, de ez kevés a lányis kell, és más is. Addig viszont hol némán, hol hangosan zokog.

Nov.20. Regggel korán konténerezés egy kis kikapcsolódás az éjjel nem alvás mellé amit egy valaki villanyozott fel bánatomba pocó cicám. Pici buta cicám nem tudtja hogy már csak ő maradt nekem és én maradtam neki. Most is itt járkáll és dorombol, és én könnyes szemmel puszilom melyet ő nem ért és bújik belém, mint aki tudja, hogy bajvan és jelezné, ne félj semmit én itt maradok veled amig élünk. Csak ezért nem iszom le magam ez ad erőt, hogy folytassam az életem és nem engedem senkine. Vivivel nem tudom mi lesz féltem és szeretem, és idő kell neki nekem ő kellen,

November 19. Szomorúan Van mikor az ember nem akar fel kellni mert tudja ez egy rossz nap kezdete. Valami ilyen volt az enyém is. Nem akartam, a éjjszaka után már nem akartam ki nyitni a szememet, mert volt egy olyan pillanat amire azt mondom igen ezért érdemes élni. amikor átölelve elaludtunk és nem kellet volna többet felkelnünk, nem vártuk a reggelt. Sajnos az idő nem állt meg és el jött a reggel ami mindig nehezen megy. Pedig igyekszem úgy kelteni ahogyan én szeretném, hogy keltsenek. Persze minden akaratom, kedvességem ellenére az ő szemébe ez már nem így néz ki. Nem tudok változtatni dolgokon, akarok és nehezen megy. Angyal akarok lenni sokkal inkább mint halandó ember. Különleges aki képes csodákra, de nem megy, nem tudok varázsolni már. Hiába van éjjel melletem, nem tudok olyan csodát tenni mint nyáron, amikor elvittem csavarogni, vagy próbáltam tanítani korizni. Nem tudok olyan lopott csókot addni neki mint akkor nyíregyházán. Ezektől szenvedek, akár csak a félelemtől, hogy mikor tesznek ki mert késtem, hogy veszekedni fog velem mert most nem tudom meg lepni. De a legjobban attól félek amikor idő kell... az emberek lassan meg tanúlták, hogy az idő kell fogalma az esetek többségében egyet jelent. Nem szeretem, halandó vagyok és alig van időm, 28éves vagyok és nem értem el semmi egetverőt. nem váltottam meg a világot, nem szereztem hírnevet, csak kereszteket. Ezen kívűl van még pár dolog amit nem szeretek. Az is ilyen, hogy van bennem egy makacs vadállat aki elvesz tőlem mindent, mert irányít engedi a bárány bőrt viszont ott lapul mögötte és csak azt várja mikor ronthat elő. Miatta kelletek az úgynevezett fiús bulik, a fárasztó göri túrák a városba, és az úgynevezett flörtök. Mert amíg le tudom kötni azt aki bennem van és a kitörésre vár addig van élete annak az embernek aki vagyok. Aki képes sírni egy mese megható részén, akinek össze szorúl a gyomra a másik vizsgája miatt. Persze ehez kellenek láncok is, nem is akár milyenek olyanok amiket nem nagyon tud eltépni. Ilyen egy nyaklánc, egy medál, egy ölelés, igen ez a leg erősebb lánc. Az ölelés amikor hallod a másik szívének dobogását. Ez ami mindig meg tudta fékezni az én rossz énemet. Nem keresek feloldozást, hiszen az azt jelentené bűnös vagyok. Csak egy bűnöm van Szeretem őt jobban mint hinné fontosabb mint hinné. Persze ő ezt nem kéri tőlem, és nem is várom el tőle. Amikor jó paszban van csodát tesz velem és akkor én is képes vagyok szárnyra kapni őt. Mostanában viszont nem akarja, vagy inkább csak nem megy neki, sok a gondja amit nem tudok, vagy csak nem oldhatok meg. Jelige ő meg tud állni a saját lábán, ebbe nem is kételkedem, de minek amikor itt vagyok, hogy válltváll vetve segítsük a másikat. Most csak azt tudom neki kell párnap én meg félek, mert én is meg állok a saját lábamon és mert azt hiszi pár sor amit másnak írtam már azt jelenti meg csalom:( .Soha nem tettem még olyannal sem aki megérdemelte volna, nem hogy azzal tegyek ilyet akivel le akarom/akartam élni az életem. Jöhet a H1N1 nincs félni valóm ha velem van úgyis leküzdöm, ha nem talán jobb is ha megpatkolok és a gyógyszergyárak hírvivője leszek...

Fú hát ez egy hosszú sztori. Okt. 26.-reggel és este is konténer pakolás volt. Ami kicsit megnyomta a hangulatott amit csak a sötét felhők tetéztek egy kicsit. Nagyon nehéz napok jöttek, igazi lelki erőt próbáló napok amikor mind a kettőnknek szüksége volt a másik figyelmére és megértésére. Rengeteget küzdöttünk, de végül is úgy lett ahogy az én kicsi kincsem szerette volna. Borzasztó érzés volt, szabályosan örlődtem és gyötrődtem ettől, de tudom, hogy engedni kell hiáb volt szinte teljes októberben velem. Nagyon nehéz volt ezt leküzdeni, de erőt adott azt mondta majd jövőhéten( november első hetében) velem lesz. Nov. 2. számomra különleges nap. Nagyon vártam ezt a napot azt akartam tökéletes legyen békés, szerelmes olyan meghit összebújós álmodozós. Éterembe akartam vinni, de a sors rossz szokása szerint nem ezt akarta. A bkv-sok majdnem megbűntettek még szerencse, hogy tudtam venni egy jegyet így megúsztam a horror bírságot. Azért be szaladatam a boltba vettem csokit az én kicsi nyünnyögőmnek, meg Gabinak is. Aztán Gabival mentünk ki szállítani, és itt egy kicsit rosszabra fordultak a dolgok, nem szeretem az ilyet. Aztán haza vitette magát Gabival, nem eset jól, de sikerült megértenem mit akar, elmentünk az IKEA-ba, és meg mutatta miket nézet ki. Klassz dolgok, tetszet a térelválasztó és a kanapé is, kár hogy egy ilyen kúrva anyagias világban élünk, ahol az árak nem a földön járnak. Aztán el mentünk az étterembe ahova vinni akartam, hát nem szolgáltak ki minket, jelige, már csak az ital bár van nyitva a konyha bezárt. Felháborító micsoda dolog ez, az ember azt hinné ha 23:00 ig van ki írva akkor 22:15 kor még lehetne kiszolgálás, mindegy. Nov 3. hát erről a napról túl sokat nem írnék, otthon töltöttem és kicsim is velem volt egészen estig. Csak este váltunk el, Ő ment Dexi szülinapjára, én meg haza pocicához. Kis buta cicánk... igen cicánk mert egy kicsit én is a magaménak érzem, ő a mi szőrös gyerekünk. Kicsit vad, kicsit szeleburdi, de mégis ő a legszebb kiscica. Nov. 4. bevásárlós nap. Mindig amikor mi el tervezünk egy klasz napot akkor a sors direkt bele kontárkodik, de egyet el felejt mert tűzön vízen át szeretjük egymást, csak nekem kell egy kicsit ki olvadni a durcizásból és mosolyogni. Ami nem is olyan nehéz ha hadja hogy lássam az ő szemében is a ragyogást egy kicsit. Amint ez meg van bennem is újra fel lobban a vágy iránta, és nem is akar egy könnyen múlni. Sok mindent vásároltam, ennyit még nem költöttem egyszerre vásárlás címszó alatt. Több mint 24e volt és pár dologra azt mondtam marad, nehéz döntés volt,de egyszer ilyet is kell csinálni. Gabi haza hozott minket, és közös szendvicsezéssel és film nézéssel zártuk a napot, a film borzalmas volt, most egy darabig tuti nem akarunk gyereket. Hamar el aludtunk, és jó volt ott volt melletem éreztem a bőre illatát, éreztem ahogy lélegzik, és hallotam ahogy nyünyörög. Olyan édesen ilyenkor. Nov. 05. Nehéz napnak indúl nem sikerült felkeltenem, pedig olyan jó lett volna korán felkelni vele, szerelmesen várni, hogy indúlni kelljen... Nem szeretek nélküle indúlni, olyan rossz, mert még kívánom és vele lennék, de vár a kötelesség, a munka, hogy egy nap saját otthonunk legyen. Szeretnék vele saját otthont, ami majd csak a miénk. Most suliba van vagy min ilyen tréningen, én meg dolgozóba...

Okt22-26. Fú hát... sok minden történt velem amit le írni nem is nagyon tudok így hirtelenjében... A lényeg a lényeg, Volt konténer pakolás nem is egy ami egy pici pluszt jelent majd ami ugye mindig jól jön. Az érdemleges dolgok a csináltam kicsi bánatos szerelmemnek sült húst meg zöldséget hozzá ő meg petrezselymes krumplit, ami nagyon finom volt így együtt. Amin el csodálkozott amikor kért egy adaggal, hogy vigyek neki. Fel lett halmozva a krumpli ágyra a hús a zöldség, és egy paradicsommal körbe lett rakva díszítésként. Nagyon jól nézett ki és az íze is nagyon jó volt. Meg csináltunk resztelt májat ami szintén jóra sikerült. Gabival is találkoztunk kicsit és voltunk kirándulni meg fotózni. Aztán voltam ugye megint csak dolgozni meg konténerezni is. Az éjszakát ismét szerelmemmel töltöttem, ami nekem jó de volt benne valami fura... El aludtam mellette és egyszer csak felkeltett amiben az volt a legőrültebb, hogy fordítva feküdtem mellette és nem értettem. Filmeztünk kicsit, majd látta álmos vagyok le dőltünk aludni fejünk az ajtó felé, de amikor felkeltett akkor a lábam a párnák felé volt. Nem tudom mitől, és zavar csak nem lettem alvajáró, de lehetetlen hiszen ölelem amikor elalszunk. Munkába kicsit nehézkesen jutottam be, de remélem ő simán. Hiszen van egy fantasztikus látványterve a boltra és mindenki bele kavar ahelyett, hogy elismernék, hogy van egy lány aki azt nézi mit tehet a munka helyé ért. Mindegy páran tudjuk mennyire különleges és én napról napra jobban szeretem napról napra fontosabbá vált és válik. Remélem sok kicsi meglepetéssel, örömteli pillanattal ajándékozhatom meg, mert életfogytig vele akarok lenni, mellette mint egy igazi társ.

Okt21-22. Napközben nem volt semmi olyan egetverően kiemelkedő, talán csak az, hogy beszéltem pici szerelmemmel aki arra kért ne találkozzunk, mert korán keltem fáradt lehetek, másnap(csütörtökön) is korán kelés raktárazás. Bántott picit, hogy nem mellete szenderedek majd el és reggel nem mellete kelek, de remélhetőleg így ő is tud majd pihenni. Ezen azt hiszem egy kicsit besértődtem, aztán kb félóra alatt be láttam igaza van, kell ez a nap és igaza volt. Persze munka után fel hívtam az én pici nyünyögőmet és jó volt hallani a hangját, és érezte, hogy meg értettem mit sugalt és kell nekem ez a kis pihi. Majdnem hazáig tracsiztunk, aztán ő visszatért a mosogatáshoz én meg haza. Gyorsan le pacsáltam magamat. Kicsit cseteltem is a barátaimmal majd 19:15kor úgy döntöttem kicsit ledőlünk. még jó hogy be állítottam reggelre az ébresztőt. Persze éjjel meg ébredtem és nem volt melletem ami rossz volt :( hiszen eddig mindig amikor meg ébredtem ottvolt és betakar hattam, de most nem. Vissza alvás 3:30kor ki az ágyból jó adunk magunknak még 2szer 5percet, hogy rá gondoljunk. Aztán pattanás ki, játszó ruha fel és irány a Béke tér koccolni a chek point-on. Össze szedtük a kolégákat, a kamion már várt minket, és mi neki is estünk a szép nagy 40es konténernek. Papi is ott volt és cimkézet, atom jó arc az öreg én nagyon csípem, jó a dumája és amúgy is a Papi a Tábornok vele nincs kecmec... Aztán be jöttünk, felhívtam a kicsi kócosom, és már fent volt már nem volt olyan álmos a hangja :). Sajnos nem is volt olyan mosolygós mint amien este volt, mert neki is korábban kell be mennie. Nagyon szeretem a kis lükémet, és ha minden igaz ő is engem. Majd ma még hívom, hogy hogyan is lesz ma mert este is konténerezünk, de remélhetőleg érte tudok menni vagy nem csak útközbe összefutni haza felé, vagy ki tudja. Egy fix SZERETEM, és nekem ő a változás a lököt csaj akinek a kedvért fel rajzoltatnám a karomat, akinek meg főzném a frankfurti levest, és még sorolhatnám. Most megyek vissza vár a munka...

Okt20-21. A reggeli kelés és durcás elválás után, a telefonos beszélgetések jók voltak, rövidek voltak, de jólesőek. A munka is nyugis volt, és szerencsére az E-bay minden volt amit kerestem. Szóval ha minden igaz kb 2-3héten belűl meg is jönnek a cuccok. Voltam otthon, rendbe vágtam kicsit magamat, és felkészültem lelkiekbe a szerda reggeli konténer pakolásra, aztán mentem be, hogy kicsi életemmel töltsem a kaja szünetét. Kicsit lesújtó élményben volt részem, de a sors fintora miközben sétáltam haza azon töprengtem meg lepem max elküld, de vissza megyek érte zárásra, megelőzött az ő susmusa"Aludj ma velem!Zárás után várlak". Ez nagyon jól esett, bár úgy készültem lesz ami lesz ha mégis csomagolnom kell legyen hely a nagy táskámba. Ismét kellemesen kellet csalódnom.Jó volt vele lenni, mellete és nem úgy mint amikor dolgozóba van szüneten mintha kicserélnék és egy másik ember lenne. Lehetett vele újra nevetni, láttam csillogni a szemét, azokat a gyönyörű barna szemeket. Állítása szerint ő is csak egy szürke kisegér a sok közűl, de nekem már nem, nekem ő a napsugár és a szivárvány egyszerre. Be szaladtunk az éjjel nappal nyitva lévő machba és vettünk vacsinak valót, meg egy kis ébresztő italt nekem. Fantasztikus volt vele lenni. Hajnalban megébredtem és ott volt melletem, és csodás érzés. Aztán vissza aludtam, és aludtunk, majd megébredtünk vissza aludtunk, majd kelhettem fel mert az óra kíméletlen... Sietni kellet az autó nem vár. Robogtunk össze a kolégáért, és a szokásos csapat a konténernek mint a gép közben tracsiztunk és jókat röhögtünk, de meg csináltuk amit meg kellet. Majd robogás be a központba, gyors mosakodás át öltözés kv+műzli és indúlhat a nap. Azóta apránként de jönnek az ügyfelek. Remélem szerelmem süt majd sütit olyan fantasztikus bögrés megyest mert az valami csúcsvolt, de ha nem, csak értem jön és csókkal vár már az is elég. Mert jó tudni, hogy hozzám tartozik. Szeretem és ezt remélem tudom vele érezetni, mert fontos, pénteken múzeumozni szeretném vinni, mert ritkán van lehetőségünk ilyen helyekre eljutni főleg most. Egyenlőre ennyi, a folytatás remélhetőleg holnap és szintén ilyen vidámabb hangvétellel. U.I.: Szeretlek Nyünyű!

Okt19.-20. Gondoltam talán most, hogy rendes életem van. (barátok, barátnő és még munka is van, kellenek a vidám blog bejegyzések. A sors fura fintora viszont mindig mindent össze vissza kuszál. Hát ez a nap is ilyen volt. A napom úgyahogy, de jól indúlt. Persze indulás után rögvest fordúlhattam is vissza az imádott nő höz, mert szegény a tatyómba felejtette a kis táskáját, én papírokra gondoltam, ő a sminkesére, mindegy vissza fordúltam, és annak rendje módja szerint elkéstem. Nemszámít már megszokták. Öröm az ürömbe, hogy az egyik koléga nő pont a villamos megálló felé kanyarodott és felszedett egy fuvarra. Így csak egy picikét késtem. Életemmel csak egy kicsit beszéltem telefonon napközbe mert a telefon töltő nála maradt és a két telefonból egy le is merült. Később Orsi barátném is felhívott, hogy átmehetnék hozzá mert szülinapja van. Ezért munka után haza robogtam, gyors zuhany, átöltözés és borotva betesz és indulás. Direkt nem borotválkoztam, nehogy az legyen, hogy én Orsinak akarok tetszeni és nem az én Nyünnyögőmnek. Át értem olyan 19:15re kb. ,de lehet több is volt. Dumálgattunk próbáltam belőni Tominak a wi-fi-t az irodából, de nem akarta az igazat. Majd szaladás szó szerint, közbe telcsizés, hogy lássa keresem, de tudom pénztárt zár így lehet hogy 21:30-is lesz mire végez. Próbáltam elérni miközbe a 173-mas busz nyögve nyelősen döcögve gurult a Ferenciek terére. Ott gyorsan fel pattantam az első metróra, irány a második kocsi, hiszen a nyugatinál az lesz a jó. Felhívott, én vissza hívtam és jött tőle a balhé. Pedig tudta, hogy Orsiéknál vagyok, mert beszéltem vele amikor felhívott kaja szünetben. Közölte húzzak haza, nemérdekli, mondtam mindjárt ott vagyok, nem érdekli villamossal megy. Így hát eggyel később a Lehelen száltam le. Ott persze jól megszívattam magam mert a második kocsi a másik vége... Kis lábszedés át a villamos megállóhoz, és előbb értem oda mint Ő. Persze csak duzzogot, hogy tudom miért haragszik. 5 percet ha késtem, és semmi oka nem lenne ezen így felháborodni, de szerinte én meg szegtem egy egyességet. Egész úton duzzogott, és utánna is. A takarót és a párnát a fejére húzta és beduzzogva aludt, szomorú voltam, és még most is az vagyok. Tudom a női lélek nem olyan mint a pasiké, és mindig arra gyanakszanak akire nem kell. Hajnalba meg ébredtem, rossz álmom volt ő meg csak nézet rám azokkal a nagy barna szemeivel, miközbe cirógatta a cicát. Odda intett maga mellé. Jobb volt mellete lenni egy kicsivel, de hiába próbáltam reggel felkelteni. Korán kellet indúlnom nem késhetek el. Ő rám nézet el vonúlt, elhúzódott tőlem, és kimérten közölte nem akar velem ma találkozni. A munkába időben be értem, felhívni nem merem pedig lassan biztos indúlnia kellene. Hiányzik és bánt, hogy haragszik, szóval ennyit arról, hogy én ide vidám dolgokat akartam írni szerelemről megértésről.

Szept30-Okt18. Minden nap Csoda csoda csoda Párnap szenvedés és gyötrelem után végre újra láttam. Jó volt újra látni és hallani, de nagyon féltem a találkozástól.A legrosszabbra számítottam, kapom a motyóm és ennyi.Viszont nem így történt. Hála az égnek... Annyira szeretem ezt a lányzót, persze fel állítottunk egy szabályt amit nem tartunk be mert nem megy. Nem is lehet amikor valakivel ennyire lángol az ember. Minden pillanat szenvedély vele. Forró, és édes, és nem tudom le írni. Amikor a szemembe néz és látom azokat a gyönyörű barna szemeket már nem érdekel semmi más csak,hogy vele legyek. Okt5-Okt12. Beteg szabadság, influenza gyanúval vele. Fantasztikus volt, nem a betegség, mert ez csak gyanú volt nála is és nálam is, hanem az,hogy ezt az időszakot vele töltöttem. Szerelmesen, olyan érzés volt, mint amikor fiatal voltam nem mintha most öreg lennék. Szeretek vele lenni. Voltunk közösen, a 3 oroszlán ferihegyen, mert sárgából jött csomag, mókás volt. Annyira meg pakoltuk szegény kis oroszlánt (pegout 206) vicces nem? ennyi oroszlánt össze zsúfolni. Aznap Vivi céges termékkétett hála a béjegzőnek és a csupi alkaromnak, aztán meg össze is firkantott, és megkérdezte mikor lesz tetkó az alkaromon. Be sértődött arra amit mondtam, pedig nem rá értettem a flúgos csajt, viszont a többire mindbe rá gondoltam. Este filmeztünk akkor is azt az én nyünnyögőm jól elaludt, de nem is baj, hiszen látszott rajta, hogy kimerűlt és biztonságba érzi magát. Okt18. egy újabb közös filmnézős nap a 3 oroszlán, most nagy tévés mozi. Az elő készületek úgy voltak süti+ fasírt+ F1 hát ebből az F1 nem jött össze. Magamra vállalom nem voltam eléggé akaratos, de ha nem szereti az én életem nője akkor nem azt nézünk. Gabi sütött krumplit, mi vittük a sütit meg a fasírtott és jó volt. Közösen kajáltunk, mint valami család aztán filmeztönk a kóma kanapén. Majd a filmezés végén mivel már késő volt vagy inkább korán Gabi fel ajánlotta a sütiért cserébe haza visz minket kocsival. Így is lett hamar el aludtunk. Hiába ha oddabújik hozzám már alszik is akár csak én. A reggeli korán kelés nem jött össze talán majd holnap.

2009-09-29 El mult egy éjjel és semmi nem lett jobb, semmi nem változot, vagyis de rosszabb lett minden. Gábornál aludtam, aki adott vacsorát, meg mellé teát csak egy valamit nem tudott adni. Amit csak egy ember tudcsak viszont neki már nem kellek soha többet, és nem láthatom, nem érezhetem. Egész éjjel viszont velem volt a lidércem ismét, a hideg ölelésével ami fáj, és a fojtogató érzéssel, hogy akar tőlem valamit. Nem túrt ki a testemből, pedig jobb lenne mert akkor szabadon mehetnék, és ott lehetnék, vigyázhatnékrá. Szenvednék mikor mással látnám, de ott lehetnék a közelébe amit a testembe zárva nem tehetek meg. Felhívott és a segítségemet kérte, egy papír egy fontos irat meg találásában. Meg találta mert kereste, és segítenék neki mindenbe cipelném a terheit. Elő teremtenék neki bármit, ha kell meghalok érte, bár ezt már meg tettem. Meghaltam akkor ott abba a szobában, abban a percben amikor beléptünk. Nincs többé LEÓ már csak Csaba van és akti gyűlölök Attila. Senki más nem maradt ebbe a történetbe. Nincs többé bizalom, se öröm, csak harag, gyűlölet. Már nem tudom megvédeni, csak azzal ha nem keresem, ha nem hívom, ha nem írok neki, és ezzel a saját síromat ásom nap mint nap. Nem akarok többé szeretni, mert akit szeretek azt elmarom magamtól, és utánna fáj, pedig én csináltam.

2009-09-28 Szenvedek. Szenvedek mert 26.-án majd egy órára szörnyeteggé változtam. Olyan szörnyeteggé akitől mind a ketten féltünk, akitől ő is félt, hogy bennem van és akitől rettegtem, hogy legyőz. Meg történt elő jött ismét, pedig annyira küzdöttem ellene. Semmi mást nem akartam, és a mai napig nem akarok, csak Ő a lányt aki életet lehelt belém, akinek a csókja éget, akinek az ölelése megnyugtat. Csak Ő kell és semmi más az életben. Mégis azon a helyen ahol lakom a szörnyem volt az erősebb és nem mondhatom el itt és nem írhatom le máshol sem mert az én nyünnyögő oroszlánom többet ér a föld minden vagyonánál. El szúrtam, csúnyán, nagyon csúnyán, mert nem ment pedig és a végén azért nem ment, hogy megóvjam magamtól, azért kértem segítséget. Már akkor össze törtem, egy rom voltam ismét mint aki elkezdte ezt a blogot írni. Hirtelen üres lettem és csak egy pici láng ég aki érte ég, érte lobog, aki meg fog halni, mert el fújja a legkisebb szellő is. Olyan vagyok mint egy madár aki elveszítette a párját, és már a többi madár csiripelése nem számít, az már nem madár fütty. Attól a perctől hogy beléptünk az ajtón szenvedtem és haldokoltam, azóta szinte teljesen bele haltam. Fuldoklom, nem kapok levegőt nem látom értelmét az életemnek. Vele volt rosszul kezeltem a konfliktusokat,de volt értelme. Folyamatosan tanultam, megismertem, meg láttam egy olyan énjét akiről állította, hogy nem létezik. Egy angyalt találtam meg benne, aki nehezen ébred fel és nyünnyög álmába, és szorít hogy majd meg fulladok tőle mégis életet adott nekem. Adott egy nevet amit előtte nem tett senki, becézet, néha cirógatott, cukkolt amit nehezen kezelek, mégis elő csalta a bennem lakó érzelmes embert. Aki szerelméért a tűzbe megy, aki virraszt, és ha kell a földön és az ajtó előtt alszik. Jobb emberré tett minden pillanatban, csak ott akkor nem ment. Megakartam védeni tőle. Most is védeni akarom, mellete akarok minden percben állni, minden pillanatba rá gondolok, és értelmetlen az életem ha elveszítem, ha kell még jobban megváltozom, de ha vége akkor vége LEÓ-nak is aki egy jobb ember mint én mert Ő teremtette az én testembe, az ő érzéseivel. SZERETEM mert ő az életem értelme!

Szia blogom! Millió meg egy éve nem írtam neked semmit, na jó ez nem igaz, de rég volt hogy írtam neked. Röviden tömören, legyen annyi hogy élek, és ez elég nagy probléma az emberiség jobban járna a hiányommal is. Bővebben 2009 Augusztus 2.-án meg ismertem a végzetemet. Viviennek hívják a lányt és azóta rengeteg nevetés, hiszti, öröm és bánat az életem, és az övé is. Tőle kaptam a legszebb születésnapi ajándékot, egy álmot ami egy közös nyaralás lesz krétán. Egy dobozt ami görög zászló mintás, és bele van ragasztva egy ici pici tenger. És a legértékesebbet, a nőt aki mellet ha elalszom nyugodtak az álmaim hosszú hosszú idő óta. Sajnos nem minden könnyű. A legroszabb amikor azt bántod, vagy az bánt akit szeretsz, és nem is tehet róla... Felébredt bennem a féltékenység, mert a legjobb barátomat mindenhova rángatja kirándúlni a párom, és velem meg kettesbe nem akar és nem érti meg, hogy hogyan legyenek olyan napok mint az első egy hétbe, amikor sokat nevettünk és mentünk erre meg arra és bolondoztunk, a másikkal. Ő késő estig dolgozik álltalában, én napi 8órát emberi időben, a hétvégéi szinte mindig dolgozósak, és így alig tudok vele lenni. A munkámba is rengeteget hibázok, nem tudok figyelni dekoncentrált vagyok, és rezgetem a lécet magam alatt. Viszont muszály mert oroszlán vagyok küzdenem kell és harcolnom, de nem azokkal szeretnék harcolni akiket szeretek. Néha azok akik közel vannak nem látják azt amit egy kicsit távolabb álló ember igen, hogy ez a hülye srác csak boldog akar lenni nagyon boldog és nem akarja elveszíteni a társát, sem a barátját. Viszont választania kell, ki legyen az egyeszámú és ez olyan kérdés amire tudja a választ. Nem lehet az első a barátja és az talán egyszer meg érti az álláspontomat, lehet túl későn amikor már olyan távol kerülök tőle... A lány sem érti, pedig ő érthetné hiszen ő is néha féltékeny. Lehet hogy csak megjátsza és mű balhé, de nekem az rosszúl esik, én viszont ezt a kételyt magamba gyűröm és gyűlik és gyűlik, amikor azt látom, hogy azt mondja valakiről hogy gyűlöli és nem akar hallani róla, de ott msn-ezik vele az órom előtt igaz nem ő kereste de mégis, rosszúl esik mégsincs tekintettel erre. Én meg persze a 7végi közös utazós programot, jól félre értelmeztem és mindenkivel össze vesztem, mert félek, nagyon félek hogy valaki el szereti, elcsábítja az én kócos kicsi nyünnyögő oroszlánomat. Ilyenkor a barátoktól is féltem hiszen ők vannak tűz vonalban. Szeretem őket és nem akarom elveszíteni sem a barátomat sem a szerelmemet, csak még nem tudom hogyan javítsam ki a baklövésemet.

Kedves Blogom! Közel egy hónapja nem írtam neked egy sort sem. Ma viszont úgy érzem kell valamit valahova mert be borulok, mint Pista bácsi 5feles után a biciklivel. Nos összegezzük eddig mik történtek Péntekente gurulás már nem tudom hányadik alkalommal, de most végre segítség és esés nélkül át jutottam az alagúton. Sok-sok és még egyszer sok minden történt velem az elmúlt hónapban. Volt ugye az amikor lezúztam a fényképezőmet, azóta rendeltem bele új kijelzőt ki is lett cserélve, sajnálatos módon a sors kegyetlen és a rokonok jönnek mennek így elvesztettem a pót nagyapámat is ;..( . Digi haverommal voltunk korizni Szentendrén az új kerekeivel, csapágy szerelés után. Voltam színházba is ott megnéztem az Augusztus Oklahomában c. darabot. Öcsinek kerestünk biciklit, egyenlőre keresi. Voltam születésnapos Mor2-buliba is. Mi volt még… voltam ZP-zni is párat, volt ittasan rendőr kiosztós piás party igazoltatással, meg ami kell. Voltam piacon alkudozni cipőre meg nadrágra. Meg egy csomó minden volt, voltam babázni, ismerkedni minden ami belefér…Meg ismerkedtem kedves aranyos lányokkal is, pocsolya szindróma is van, de ma akkor is zaklatott vagyok jelen pillanatba 2száll híján legyűrtem egy doboz cigit, és kis millió kv-t. Este kori, remélem lesz valami jó kis véres esésem is.

Kedves Blogom! Ismételten eltelt pár nap és most újra írok neked egy kicsi. Tehát a főbb események úgy alakultak, hogy Május elseje atom keménynap volt. Voltam gyalogtúrázni, görkorizni és a kis Horvát koncertje is mega jó volt a Tabánba. Ezek mellet rajzolgattam amit természetesen távozáskor az előttem ülő csajnak ajándékoztam ilyen az élet én már csak egy ilyen lökött alak vagyok. Hazafelé az oktogonnál össze gurultam pár nálam fényévekkel jobb görkorisba akik mondták, hogy péntek esténként van éjszakai gurulás. A vidámparknál Orsiék is rám telefonhátak, hogy haza értek, ha félórával előbb csörög akkor rögtön oda megyek, de így mondtam előbb lepakolok. Haza értem le cuccoltam visszahívtam, sajna nem megyek hulla, vagyok és kb 5percre rá már aludtam is. Május 2.a Szombat családi ebéd Apuéknál. Korán keltem össze szedtem magam és az utcára érve érzékeltem az emberek rémült tekintetét, a buszon le is eset a tantusz. Az emberek nincsenek hozzá szokva az enyhén felhős időben a rövidnadrágos pólós emberekhez. Hamar átértem, kicsit sétáltam is ami azért jó volt J. Itt találkoztam apu nagynénjével és nagybátyával is. Kicsit több mint egy éve láttam őket az ominózus szakítás után egy nappal. Feltűnt nekik is megerősödtem meg változtam. A bőröm nem fakó fehér, és a súlyom is megnőtt így most sokkal jobban nézek ki szerintük is. Az ebéd nagyon finom volt, velős csontos húsleves pirítóssal hmm 1000éve nem ettem. Másodiknak meg magyarosan Dübaryy szelet volt tört krumplival, amit annyira nem szeretek. Volt csoki puding megy bögrés meggyes süti is. Amikor apuék el vitték a rokonokat én ki ültem a kertbe a notival és a jó időre való tekintettel estig be sem mentem. A vacsi valami Buget volt de klafavolt az is. Sajna az alvás nem nagyon jött össze mert nagyon fájtak a lábikóim abból is a jobbik hiába nem volt meg a kilométere, hajnali 5felé tudtam csak elaludni ez van. Május 3. Vasárnap. Családi ebéd Nagyiéknál, de előtte be szaladtunk az Oázisba virágot venni én is vettem anyunak egy kis cserepest. Az ebéd nagyon szuper volt nagyinál, majd haza ballagtam. Dittusék is fel szaladtak ők is hoztak anyunak virágot. Változás következett a folytonos tessze-tossza dolgokon berágva valószínű magamra haragítottam Beátát, de ez van én nem a barátnőmet keresem hanem A barátnőmet, ha barát kell arra megvannak a megfelelő oldalak MyVip, Iwiw, Hotdog, stb… a társkeresőn én társat keresek, de mindegy is mert a telefonomban él 2 szám egy kellemes hangú lányhoz aki ha minden igaz fel lélegezhet mert már a töri érettségi eredmények is kint vannak. A fizumból első körbe le rendeztem Digi-t így az a pénz msot biztonságba pihen a bankba J. Május 5. munka után el mentem görizni aztán meg át gurultam Orsi barátnémhez dumcsiztunk egy jó, kicsit Majával is foglalkoztam, szóval jó volt a vacsi Brokkoli krémlevess volt meg otthon zsíros deszka. Május 6. azt hiszem ma ki veszek a bankból mert ugye az albérleti díj lassan esedékes. Elméletileg Digi is jön velem teszkózni szóval zajlik az élet kisapám. Fú nemsokára Katát is fel kellene hívnom hogy hogyan sikerült neki, de ezzel még várok kicsit majd 6után J Most megint elég egy párnapra barika81 meg macicsajt81 életéből.

2009.Május.1. Egy szóra várok. Szia, kicsi blogom. Igen tudom nagyon elfeledkeztem rólad, ami nem igaz, mert akartam posztolni, de valahogy nem volt hozzá erőm. Közel egy hónapja nem írtam semmit, ami nem azt jelenti nem történt volna velem semmi. Sajna dátumok most nem ugranak be így nem fogok datálni :(, majd talán máskor vagy megpróbálom… Lényeg a lényeg mostanában se lettem normálisabb, mint voltam. Vásároltam görkorit, foci labdát. A laszti azért kellet, mert a régi egy úgymond foci alkalmával erőteljesen megrongálódott és a kis fekete gumilabda kibújt az őt ölelő hatszögletű takaró lemezek alól. Görkorit meg azért vettem 1 mert Beátának van 2 Digi-nek is van. Most már van nekem is. Az első görkoris napon a Városligetbe gurultunk egy nagy kört ahol mókás kedvű fickók ki kiabáltak nekem „jó a segged baby” amit sajnos én bóknak veszek bárkitől is jöjjön. A második alkalommal úgy terveztük ismét Digi-vel, hogy egy Budakalász-Szentendre nem nagy kaland simán letoljuk munka után. Hát nem így lett a pomázi leágazásig (benzinkútig) jutottunk csak el. Hozzá kell azt tenni 1db biciklis lámpával. Szóval eléggé bátran álltunk ehhez a témához. Sebaj, majd 3. alkalommal végképp őrülten és ugye görkori tudás alapon sincs neki vágtunk verőfényes délelőtt egy Budakalász-Szentendre távnak. Hát mit mondjak, rosszat nem akarok mondani, de Digi perecelt egy párat. Szerinte a kerekek miatt szerintem sokkal inkább a rosszul felcsatolt cipői miatt. Szóval szegény párszor oda csapta magát, ez egy ilyen dolog, aki még ne eset soha az majd fog, hiszen az ember a hibákból tanul vagy olyan, mint én és már csak azért sem. Azért ügyelünk magunkra, mert vettünk térd, könyök, csukló védő szettet biztos, ami ziher alapon. A pomázi leágazás után valami iszonyat az út… kb. 10évvel ezelőtti ilyen pocsék volt most sem változott. Szentendrénél át kell menni az út alat a patakon, hát mire felértünk a másik oldalt Digi fékje ki kattant. Persze szerszám nálunk egy darab se, de két kedves öreg bringás ki mentett a bajból, mert kölcsönöztek inbuszkulcsokat, gyorsan meg szereltem neki. Persze ekkor már Digi lenyúlta a cipőmet, amit a hátizsákomba vittem magammal, mert ő nem töri már jobban össze magát. Közöltem vele ki megyek Szentendrére, ha akar haza mehet, de nem ki battyogott Szentendrére meg vissza. Visszafelé kiderült teljesen tükör síma bicikli útvana a parton. Szentendrén a fagyi még most is csúcs szuper, bár a bukdácsoló pláza cicák mókásak az 5centis sarokkal a töltésen, főleg hogy én ugyanott görkoriba minden probléma nélkül felsétáltam a lépcsőn meg le. Sajna az óta Digi-vel nem voltunk görkorizni. Ucsó-val is voltam bulizni, meg Öcskössel is, és voltam persze a party király Ivánnal is. Ezen idő alatt 2szer dobtam le a hajamat egyszer rövidre aztán meg kopaszra, hátha a sok hatására kapok egy szót, de nem vált be ez sem. Csak annyit értem el közölte „nem szeretem a kopaszokat és a borostát” villanyborotvával nehéz nem borostásodni. Főleg úgy, hogy még apámnak is csak 3nap alatt lesz annyi, mint nekem 8óra elteltével. Azért jó volt vele korizni, de közölte ő száműzi vissza a padlásra a 8kerekű borzalmat, pedig vitten neki is védő szerelést, és igyekeztem nagyon vigyázni rá. Azóta nem nagyon voltam bulizni sem. Öcsivel és Digivel felavattuk az új labdát és szerencsétlen cipőmet is kivégeztük, ugyanis a jobbik fele csúnyán kinyílt. Viszont így felmehet a cipőfára, de minek mennék oda egyedül, hiszen buta amerikai hagyomány ez a cipődobálás. Valami olyasmi az értelme, hogy vissza akarsz térni egyszer vele oda vagy valami hasonló romantikus balgaság. Digi-vel voltunk 3 Geocaching koordinátán, hát sajna semmit nem találtunk meg :( ez egy kicsit elvette a kedvem meg az, hogy úgy volt eredetileg vesz kerekeket és görizünk. Én persze igyekszem minél többet gurulni, igaz a lábaim nagyon megviseli, de így láttam meg a városba a hajléktalan elefántokat. Sajnos mostanában visszatértek a rémes álmaim, amik mindig kicsit változnak, már van bennük újra kezdési lehetőség, ami valami olyasmit jelent, hogy túlléptem, és mint szabad ember kezdhetek valamit, de azt is jelenti számomra egyedül maradtam. Egyre stresszesebb vagyok, ami nem lenne nagy gond, ha elég lenne a zene és a mozgás ahhoz, hogy ki adjam magamból azt, ami kiváltja. Ezért van az, hogy csak egy szóra várok, egyetlen egyre, ami hozhat fagyhalált és fortyogó láva folyamot. Addig meg próbálkozom én is akár csak a pici bársonyfülű nyuszi valódivá válni, csak félek, túl modern vagyok ahhoz és én is eltűnök a többi játékkal. Ideje összeszednem magamat ki találni mit akarok ma csinálni, hogy ki eresszem, a bennem lakó fenevadat vagy legalább megszelídítsem kicsit, bár Kövi Szabolcs gyönyörű relax anyagai sokat segítenek, de még ez is kevés. Most macicsajt81/barika81-ből azt hiszem egy időre elég lesz.

2009.április.03 Kedves naplóm / blogom ! Tudom kicsit rég írtam már neked. Ne haragudjál annyi, minden történik velem most tanába a sok, jövés, menés stb… ect… meg ami kell. Szóval ugye 16.-ával lett vége az előző posztnak most meg már erősen április 2.van így van egy kis pótolni valóm. A 16-20-ig egész laza volt a hét, hiszen semmi olyan igazán eget rengető nem történt, kivétel hogy szegény kolléga nőm elment ki műtetni a bölcsesség fogait. Wááh még a gondolat is borzalmas, nagyon sajnálom szegényt. Viszont már, gyógyulgat ami jó jel. És már el is jutottunk a sok futkorászásom után A NAP-hoz.  miért is A Nap??? Hát mert „csak egy nap van” ahogy a szám is mondja… nem-nem semmi Budapest parádé meg egyéb. Minden héten van A NAP és ez a szombat amikor átfordul a billents és teret kap az ember másik énje aki hétköznap szolid jófiú. Szombat a züllés ideje ilyenkor jönnek a haverok; a csajok; a bulik; a pia és a cigi is előkerül a rejtekéből vagy mégsem. Nem szokásom a kumantás így bevallom hétvégén én is füstölgök, de egyre kevesebbet így a cigi adagom kb fél doboz/ hétvége. Szóval 21. szombat egész nap takarítás hogy rend legyen és este buli cél a törzshelynek nevezhető budapesti Blaha Lújza tértől nem messze lévő pince szórakozó helyiség. Utcsó és Iván is éppen merő véletlenségből itt tanyázott ahogy az lenni szokott. A buli ahogy szokott lenni ismételten csúcs volt, besöröztünk, mint mindig. Kicsit költséges volt, de néha-néha kirúghatunk a hámból, mert recesszió ide vagy oda „élni tudni kell a többi senkit nem érdekel csak az hogy”. Buli után el kísértem Utcsó haveromat az alvási pontjába, én meg vidáman fülembe az Evanescence szívhez szóló melódiáira. Majd pár óra alvás után (szó szerint)”ki korán kell aranyat lel” hát igen azt hiszem én meg leltem. Hiszen akivel találkoztam nem arany, de aranyos. Szóval pattantam az ágyból és szinte indultam is csak előtte ráncba szedtem magam. A tervezet program a Geochasing volt, de a sors fintora, hogy az I. kerület helyet 56-os emlékművet a GPS a Felvonulási térre mutatta. Így csinos kísérőmmel el is indultunk a meg adott irányba. Ami azért volt különös mert egyrészt be barangoltuk a város, el kell mondanom nagyon jó volt mászkálni vele erre arra és kis trükközéssel azt is sikerült elérnem hogy karonfogva sétáljunk, hiszen nem hagyhatom hogy elfújja a szél, pedig kedvenc Katám azt énekli „Hát fújja el a szél” ,de én nem hagyom. Az idő kellemes napsütéses volt. A Felszab téren meg csodáltuk az emléket ami nappal kutya füle, ha tennék fel képet róla ti is láthatnátok, de lehet hogy majd linkelem máshonnét, mert ide anonimitásom érdekébe nem töltök fel fotót. Itt amúgy a technika újabb vívmányát hívtam segítségül az úgy nevezet MSN-t és Digi barátomat meg kértem legyen olyan kedves nézze meg a kordinátákat a goolemaps-en hát… kegyetlen sors az útvonal tervezők galád módon azt mondták Jászberénybe kellene mennünk. Bea szerencsére milliószor jobban kezeli a hagyományos térképet, mint én és így meg találtuk Krisztina várost, és a térkép utcáin ki választott egy címet, hogy majd ahhoz nézzük. Persze innét már a budapesti tömeg közlekedtető vállalat szuper titkos járművét hívtuk segítségül a z oktogonig ami egy későbbi meg állapítás alapján szerintem korlát, de ezt majd máskor. Innét a szemkápráztató és a városképbe mára már beilleszkedet sárga hernyót vettük igénybe a Moszkva tér-ig. Innét egy másik sárga eszközzel elindultunk a cél felé, de az idő gyors múlására való tekintettel, már nem álltunk neki keresgélni. Meg érkeztünk vissza a XI. kerületbe, nem nagyon szeretem azt a környéket, mert itt mindig elő ugrik egy akadály a megláthatnak címszóval. Pedig már olyan jól haladt minden, de itt mindig vissza változik a zárkózott lánnyá , ez van ezt kell szeretni vagy sem. Innét tovább mentünk a Tesco-ba ami hát már pesten túl van. Hirtelen pánik lett úrrá bennem, igen el hagytam Budapestet, de nem bántam. El bóklásztunk majd fel tett a buszra, így el mondhatom mint a szakítós blogon sokan.. Katona nem voltam, Tesco-ba voltunk óvszert nem vettünk, de ha kellet volna én vettem volna. Ezt követően, amikor haza értem fáradtan, de inkább éhesen fel tettem egy adag sajtszószos tésztát, amit ki futattam és sok eszemmel az előre, felmosószerezett tűzhelyről, befaltam. Így viszont teszteltem magamat, tényleg mindenevő vagyok . Aztán most gyorsan le írom a 23-27-ig az eseményeket semmi extra azt hiszem amennyire erre a párnapra vissza tudok emlékezni. Aztán 28. ismét A NAP ezen a napon Viktor és én kártya party-t tartottunk melynek az elő készületei több órát vettek igénybe. Hiszen a palacsintával való vendégvárás alap feltétele a palacsinta. Illetve korán kelő típus révén és ígérettett is tettem így kénytelen voltam elszaladni a piacra, ahol a szombati ledolgozós munka nap ellenére akkor a tömegvolt, hogy csak na. És mivel ígéreteimet nem szoktam, túl gyakran megszegni ezért meg szereztem, amit meg kellett szereznem. Shopingolni is elszaladtam és meg vettem amit kellet kivétel a citrom lé amit csúnyán el felejtettem. Szerencsére volt otthon sima citrom is, és mivel minden megvolt ami kellet és az ígért vanilliás palacsintából is sikerült megmentenem másnapra. A kártya után kaptam az ívet a srácoktól jobbra meg balra is, végül meg maradtam a homokszínű szerkónál… Ugye kártya közben ittunk is mert a palacsinta mellé a fehér bor a jó, a kártya mellé el megy az édes martini, nem tudom ki találta ki de nyugodtan kihagyhatta volna. Persze Digi nem ivott, mert kocsival jött, de szerencsémre volt mellé sör így valahogy leküzdöttem azt is. Utcsóval el mentünk na hova? Nem is kérdés ez  na ná hogy a törzshelyünkre, ahol szintén söröztünk és buliztunk, valamikor reggel 5óra felé értem haza, és a bekapcsolva maradt gépemen egy üzenet várt akkor a szokásos helyen és időben, na meg –1 óra mert óra állítás van. Pánik roham 1-2percig mert minden órám, 5öt mutatott és vagy át állt vagy sem, szerencsére igen átálltak. Ismételten pár óra alvás után ismét szó szerint. Kelhettem fel csinálhattam a teát, borotválkozhattam újra… Mázlimra 9 előtt ő is bejelentkezett, hogy akkor 10 kor ahol szoktunk . Persze mondtam neki az a baj hogy 5perce úton kellene lennem, de azt mondta annyit késhetek. Hát szófogadó ember vagyok így tényleg annyit késtem. Trükkel Geochasing mellet el szaladtunk drága csöpp Majámékhoz, ott be adtam a cuccot amit oda vittem. Aztán Beával át csorogtunk Krisztina városba és a GPS-t még rosszul kezelve mert a gondoltuk ha így átjavítjuk a koordinátákat jó lesz de nem lett jó, viszont 3 állomást így is meg találtunk. Közben fotóztam neki virágot, és még egy csomó minden mást is. A karon fogva sétáláshoz már nem is kellet trükközni, de a kézen fogva sétálást is elértem kis trükközéssel. Hát az valami ritka jó volt sokat nevetgéltünk közbe, főleg az etika szerinti közlekedési kísérletekkel. Kerülgettem pedig nem is volt forró kása. A várban is így sétálgattunk ami megint csak jó volt vele nagyon, kerestük a másik Geos ponokat, közben élveztük a táj szépségeit, és a jó társaságot. Majd vár felső részénél, elfogyasztottuk a meglepetés csomag palacsintákat és teát közben beszélgettünk. Viszont az idő nagyon gyorsan repül mellette, és hát ideje volt vissza indulni a rémes XI. ker.-be. Itt a szokásos se puszi, se ölelés se semmi állapot, mindegy „türelem tornaterem” majd megoldódik ez is vagy lecsó vagy más okból. Miután elváltunk indultam vissza a városba egy kellemes érzéssel azt nem mondom hogy pillangókat nyeltem, de jó volt vissza gondolni az egészre. Hiszen a várban felgyűrt pulcsival rohangáltam míg mások kabátba, az igazat meg vallva azt is le vettem volna ha nem pötyög az eső. Hazafelé eszembe jutott mi lenne akkor ha ki mennék Apuékhoz is Nagyiék is ott voltak… meg is tettem, és hamar oda értem 3 vagy 4 megálló nem olyan nagy táv gyalog. Az ebéd uzsonna szuperre sikeredet, viszont látszott Apuékon, hogy valami nem stimmel teljesen . Végül csak ki szedtem a Zanyusból mi a baja, csevegtünk egy jó nagy sort aztán meg egyeztünk abba hogy ott alszom. Nem is bánom hogy nem kellet haza mennem hiszen 29. az a bizonyos nap az életembe amit tavaly is Apuéknál töltöttem. Másnap irány volt a dolgozóba. 31.-én volt fizetés osztás szegény Timi be jött betegen csak, hogy ki adja a fizetéseket. Én természetesen rögtön be is fizettem egy hónapra előre menzára mert az a tuti. Ezek után voltam Digi-nél is egy kis pénmag cserére illetve ezek után postáztunk, és sikeresen teljesítettün a napközben kinézet Geochasing lelőhelyekből kettőt is, természetesen este a sötétbe elem lámpa nélkül. Másztam fára és estem is onnét jó nagyot, de azért ez nem vette el a kedvem a fára mászástól. Április 1 mondhatni az én napom, hiszen Április 1. a bolondok napja, és én az is vagyok . Valahogyan bentről szereztem Apuéknak egy wi-fi-s routert amit viszonylag egyszerű bekonfigurálni egy kábeles internethez amivel csak egy problémám volt. Az ő notija nem akarta a wi-fi-t akár hogyan is erőltettem már a driverelést is töbször meg csináltam. Aztán egy kb 30kb-os fájl meg oldotta a problémánkat, utána be kapcsolható lett a wi-fi-je és már fent is volt a hálón. Míg erre rá jöttem kb 2óra is eltelt miközben rengeteg sok spagetit tömtem a pocimba. Április 2. nem történt semmi extra sem, azt leszámítva, hogy Digi-nek meg jöttek a cuccok sárgábúl.

2009. március 16. Szia blogom! Na most akkor megint egy pár nap eseményeit meg osztom veled, de hol is hagytam abba…Ez a hét átlagosan jól telt mert nem volt benne semmi különleges kivétel talán a hétvége. Kedvenc cégünk, vásárlónk pénteken ismét tudott jó időbe jönni. Szerintem ennyi figyelmességgel amennyit kap tőlem nem is csodálom, ha az emberrel rendesek akkor az is rendes lesz. A szombat márc.-14. viszont nagyon kemény napvolt, egyrészt fantasztikusan jó volt. Találkoztam a mosolygós lánnyal, és el mentünk sétáltunk a Hűvösvölgybe, teázott velem, fel mentünk az Erzsébet kilátóba itt gyúrtam neki hóembert meg hó kutyust. Ezek után meg mutattam neki hol építettük a hó szobrainkat a Normafánál. Nagyon sokat csevegtünk és nevetgéltünk. Mondta lesz hamarosan egy ki állítás amit megnézne, remélem hajlandó lesz ezt velem meg tenni, mert nekem nagyon kellemes társaság. Szolid, kedves csak kicsit szótlan, de a mosolya fantasztikus nekem nagyon tetszik az a mosoly még a szeme is ragyognak közbe. Nem magyarázok be semmit, de bízom a sorsba, ha meg éltük a második talit/randit akkor miért ne lenne harmadik is. Miután elváltunk, könnyes búcsú nem volt, és ezek után mentem nagyiékhoz ebédelni. Nagyi le is szólt, hogy legközelebb akkor menyek mikor apámék is ott vannak. Én azt mondom most is amit Beának mondtam, többet ér ha vele tölthetem az időm mint egy családi ebéd. Este meg mentem Utcsóval bulizni. Mekkora party volt gyerekek… A vége felé bármit kérhettünk, hiszen már csak mi voltunk ott. Márc.-15. haza értem be aludta satöbbi-satöbbi nehézkesen felkeltem, mert meg ígértem Diginek, hogy ott leszek reggel időbe. Erre átmegyek és ő még sehol sincs az össze készüléssel… Végül felmentem a várba, megnéztük drága pénzért a várlabirintust, borzalomvolt. Piszok, bűz és hanyagság... Viszont voltunk hugimmal a közlekedési múzeumba. Aztán Digivel megnéztük a természet tudományi múzeumot. Volt egy rakás lepke, meg rovar…. wáááhhhh pffúj útálom őket… A mai nap Márc.-16. laza volt, bár azért a szigetet le nyomtam egyedül, aztán Viktorral este megnéztünk egy filmet meg zsíros kenyér partyztunk is.

2009.márc.08. Közel kéthete nem írtalak pici blogom, naplóm, emlékeim tárháza. Mostanában eléggé zűrös lett az életem újra és persze én is. Hogy mik történtek ezen idő alatt azt mindjárt meg is osztom veled. Sok-sok mindent csináltam van a szokásos munka reggeltől estig és a séta a Margitszigeten meg a netezés itthon este. Ezek a dolgok amik állandóak az életemben. Kell is az állandóság mert ez a fontos. Feb.23.-tól márc.01-ig túl sok extra nem történt kivétel a hó szobrászkodásom Digivel a szigeten illetve a normafánál, igen ott jártunk márc.01-jén és mi építettük azt a nagy hó kutyát és hó tigrist az éjszakában. Persze a huligán vandál barbár emberek ezt sem tudták díjazni és irigységtől vagy csak puszta butaságból tönkre tették. Feb.27-én én is megkaptam a fizetésemet így egy részét magamra költöttem vettem egy klassz cipőt meg egy csini pólót. Tesóm élete is kicsit zűrös lett mostanra, de ha kell bármiben számíthat rám mert mellette vagyok mindenbe. Öcskös is jól halad már 10kg-ott le adott ami kicsit látszik is rajta és végre nem kell kapkodnia a levegőt sem szóval azért igyekszem követni mindenki példáját és nem szét hullani. Márc.01-től márc.08-ig hát a szokásos itt is fix ez már mánia munka meg séta… Voltam viszont márc.04.-én Apuéknál és egész otthonos lett már az új lakásuk, a vacsora is nagyon jó volt amit főztek, szeretem az ilyen picit pikáns paprikás krumplit. Mivel Apuéknál szoktam magamat mérlegelni így ismételten meg tettem és hát 65,3kg-voltam persze ez reggelre le ment egy kicsit 64,9re de ez van, ha azt veszek közel egy éve csak 52kg voltam akkor rengeteget szedtem fel magamra. Persze a cél megvan 81,8kg ott elégedet leszek magammal, de ha nem akkor sincs semmi baj hiszen aktív életet élek és azzal nem lehet úgy hízni mint egy otthon ülök chipset zabálokkal… Márc.07. igazi meglepetés buli volt uncsi tesóm nejének, ami egész jól sikeredett mint meglepetés. Az este át mentem Öcsihez boldog nőnapot kívánni nagyinak, meg enni a fincsi kajából amit csináltak apuék. Aztán lementem bulizni, ami nem volt valami klassz, mert egyedül más a buli főleg ha nem erre készül fel az ember. Mindegy viszonylag hamar haza jöttem egy pár cigit elfüstölve. Ez van minden nem lehet tökéletes. A mai ébredés fájó volt mert hazug édes álmom volt amit el kellet engednem. Mindegy nem adhatom fel a küzdelmet mert „Lehet hogy holnap lesz az én napom”,majd meglátom ha ott tartok végre. Mára legyen elég ennyi hiszen nem kell mindent leírni hol és hogyan keresem azt akire vágyom.

2009.feb.22. Szia blog! Megint eltelt egy párnap, és újra itt írok neked. Akkor kezdjük a fontos dátumokkal megint amit ki emelnék az legyen Február 10. ekkor kaptam az első érdeklődő levelet Beátától aztán Valentin nap, Február 14.-e ez egy igazán érdekes nap volt. Miért is? Hát eléggé mozgalmas egy nap volt kezdődött a napom Apuéknál, hiszen nekem a feladatom a költözésnél nem más volt mint Majára vigyázni. A többiek intézték a pakolást, ebédre finom rakott krumpli volt. Majd délután haza vergődtünk öcsivel mindenki ment haza készülődni az estére. Én szokás szerinte szombati randi magammal programomba habfürdőzés közben netezgettem. Ekkor beszéltem Digivel aki kicsit maga alatt volt. Erre mi is a megoldás? Igen a kutyaharapás szóval el is szaladtam szó szerint szaladtam, egy üveg rumért meg hozzávaló alma levet, egy doboz cigit a soha nem lehet tudni alapon és öngyufát meg rágót. Hát a pia felét be nyakaltuk. Majd éjfélre lemásztunk a törzs helyünkre, mert „Te leszel a díszvendége A szokásos esti bálnak hol a legszebb csajok várnak”. Hát mit mondjak Öcsin érződött, hogy fáradt, Digin meg az, hogy még mindig ki van bukva a csaj miatt. Én éltem a lehetőségeimmel és káros szenvedélynek hódolva elnyomtam vagy 2száll cigit. Reggel elhagytuk a szórakozó helyet és a négyes fogat beült egy GYROS-ra a körúton, majd haza vánszorogtunk. Február 15. este érkezett meg a levél ami kicsit bizonytalanná tett, igen válaszolt Bea idézem „Van benned valami megfejthetetlen őrültség ;-) ” örültem ennek a levélnek hiszen ez azt jelenti mégsem hiába gépeltem annyit. A levelébe röviden az volt, valamikor akár találkozhatnánk is. Február 17.én jött az újabb levele melyben a szombat és a vasárnap szerepelt, de a cél amit kitaláltam tetszett neki. Február 18. utolsó séta Öcsivel a Margitszigeten, ugyanis másnap közölte vele a dokija le kell állni pedig hétfőről szerdára leadott 1kg-t azaz egy kilógrammot. A csütörtöki séta magányosan telt, nem is mentem ki a szigetre elég volt. Kell egy kis pihenés nekem is ezért csak a melóból sétáltam haza meg kimentem a ligetbe. Elérkeztünk Február 19.-e ami nem más mint a mindig is várt pénteki nap. Igen mindig vártam a pénteket világ életembe a Péntek volt az a nap, amire azt mondom az én napom. Mert ha péntek van akkor jön a két na szabadság, két nap amikor élhetsz. Késő éjjel jött egy SMS igen nem @mail hanem SMS, hogy akkor szombaton találkozzunk. Éreztem a szívem kiszakad és be is zárja magát. Ami bosszantó, hogy mikor nincs egy SMS-nyi a telefonon pont ilyenkor. Éjfél felé eszembe jutott van egy vodafone-os számom is és azon van annyi,szóval küldetem arról. Február 21.-e korán kelés és készülődés, zuhany, haj mosás, fogmosás, borotválkozás villannyal majd sima borotvával. Mikor ez megvolt utána ez kis tötyörgés majd rohanás át nagyiékhoz, hiszen szólni kellene nekik, hogy lehet, nem megyek a családi ebédre, mert találkozóm van. Vettem útközbe feltöltő kártyát is és Nagyiéknál feltöltöttem, és konstatáltam igen szombaton van családi ebéd… Mindegy puszi rohanás, mert át kell érnem 10re a Móriczra. Kicsit korábban érkeztem, ahogy ezt illik, Bea is korábban érkezett picivel és fantasztikusan nézet ki. Felmentünk gyalog a Citadellához, ami gyönyörű volt a sok hótól, és sajnos a hó a gyenge pontom akkor hiába öltözöm fel elegánsan a gyerek elő tör. Csináltam is egy hó angyalt neki, úgy tűnt jól érezte magát, mert sokat mosolygott, majd át sétáltunk a Budai Várba is. Innét már busszal mentünk vissza a K. Dezsőre. Itt gyors búcsú volt mert egyik buszról át ugrott a másikra. Abba maradtunk telefonon majd ír levelet. Mivel az idő még gyermek volt szóltam Apunak, hogy mégis csak megyek nagyiékhoz ebédre. Nagyi mondta programozzam már be a TV-kapcsolót amit karácsonyra adtam, mert Öcsi nem mert, erre most nem írok semmit , kb. 3perc alatt be is hangolta magát a TV-re. Az ebéd csúcs jó volt, majd indulás haza a motyóval amit kaptam. Itthon nyakaltam a rumból estére egy kicsi, azt tudtam Öcsi nem jön este, mert nincs kedve. Aztán meg kiderült Digi sem jön, mert fáj a torka és beteg. Hát le mentem egyedül 23:00-ra, de minek is… hiszen éjfélre szoktunk menni. Borzalmas istenemre mondom, inkább egy klasszikus szimfonikus koncertre mentem volna, mert ez a B. Zoltán hát… had ne mondjam milyen énekes, operába ott van de a popzenét inkább ne… A buli egész jó volt aztán 1felé éreztem a tudatom beomlik. Össze roppan és abból baj lesz ha tömegbe vagyok így elbúcsúztam Ivántól meg Utcsótól és elindultam haza gyalog az éjszakába. Aminek így sem volt jó vége hiszen el nyomtam több mint 1doboz cigit és elég sokat töprengtem a felüljárón hogy merre is hagyjam el. Végül úgy döntöttem a hosszabb utat választom. Könnyektől elmosott világként érkeztem haza, mert tudatomat el uralta a félelem és a rettegés a mi van ha lesz valami majd. Egy barátén próbált életet verni pici koponyámba. Nagyon kedves tőle így vissza gondolva igaza van pánik beteg vagyok, mert attól félek mi lesz ha megszeretek valakit és nem tudok elmenekülni amikor egyedül kell lennem. Majd elbúcsúztam, fel tettem egy 35perces relaxációs anyagot, ami a tiszta tudathoz segíti az ember. Jelentem sikeres volt, mert most nem vergődöm azon mi lesz majd. A mosott ruhák megszáradnak majd, leviszem a műanyag flakonokat a szelektívbe, majd át sétálok a ligetbe és séta közben eltolok 1-2 száll cigit. Utána haza jövök és ha írt akkor boldog leszek ha nem akkor tudni fogom, igen elszúrtam azzal, hogy engedtem a gyerek énemet is érvényesülni, de nem vesztem el mert csak azt veszthetem el ami az enyém. Mára ennyi mentem.

200.feb.09

Ébredés!

Mint űzött vad úgy ébredtem, ziháltam és reszkettem, torkomba nem volt hang a szemeim lángokban. Torkom marja a könnyem, a fájdalomtól ég a lelkem. Őt hallottam és láttam mint egy kölyök kutya úgy vártam. Fájdalmas volt mint a végszó mikor, kimondtad és mikor megláttam a könnyeket amik nem csak az én arcomat borították el. Így ébredtem fel ezért írok most beléd kicsi blogom… Azért mert te vagy az egyetlen, akinek mindent elmondhatok. Azt is amikor örülök és azt is amikor majd meghalok. Te összegyűjtöd nekem a jót és a rosszat és erőt adsz ahhoz, hogy megváltozzak. Mert minden nap változom egy nagyon picit nem sokat csak egy kicsit. Persze most sokan nem értitek, miért írom ezt. Estefelé ledőltem (19:00-kor) és így ébredtem (23:30-kor). Az álmaink meg nem magyarázható dolgok, de ki kellet írnom magamból, fel kell ide tennem, mert tudnom kell később azt az apróságot, hogy érzek, hogy nem vagyok egy kőszívű önző lélek. Hanem olyan ember vagyok aki érez és még képes érezni, és akiben tombol a hiányérzet valami után ami fontos. Aki a családról álmodik, egy olyan családról ami soha nem lesz már mert nem volt képes megvédeni, megóvni. Nem azért mert nem akarta hanem mert nem tudta. Hiszen az idő mindig elvesz valamit és ad helyette valami mást. Van mikor csak azt látjuk elvesz mert valami hiány lesz, de az a hiány is ad valamit, csak nem vesszük észre mert a hiány jobban leköt. Nekem most nagyon hiányzol anyukám, és  a Te hiányodat nem tudja pótolni senki és semmi. Az a szeretett pótolhatatlan, mert az anyai szeretett a leg önzetlenebb a világon. Most is a patakzik az a sós bánat amit a gondolat kiválthat, hogy egyedül vagyok, és így is maradok.